Minthogy pedig Ő felsége ezelőtt is tapasztalta, hogy az Ő felségének az ország védelmére a megelőző években megajánlott segélyeket némely hatalmaskodók és engedetlenek mennyire meg szokták zavarni, úgy hogy azoknak igen csekély része lett arra a czélra forditva, a melyre rendelve volt.
1. § A rendek és karok egyáltalában szükségesnek tartják, hogy, a mint erre Ő felsége is kegyelmesen figyelmeztet, bizonyos módját és szerit találják annak, hogy ne csak a most megajánlott adót lehessen behajtani s a fentemlitett módon a kincstárnokok kezéhez szolgáltatni és az ország szükséges helyein csapatok tartására forditani, hanem hogy az elmult segélyek maradékát vagy hátralékát is Ő felségének az ő főkapitányához már kibocsátott parancsa értelmében, minden úr és nemes javaiból minden alkalmas eszközzel ki lehessen csikarni.
2. § És a Dunántúli vármegyék segélyeinek e hátralékából hajtsa be a főkapitány úr azokat a segélyeket, a melyeket ezek a vármegyék a legközelebb mult hónapokban a csapatok fentartására rendeltek és gondoskodjék azoknak a katonáknak a kifizetéséről, a kiket eme segélyek rovására fogadtak.
