1547. évi XXVI. törvénycikk

a jobbágyoknak visszaadják a régi költözési szabadságot

Minthogy pedig a mindenható jó Istennek bosszuálló haragja, a népnek valamely sulyosabb vétke miatt, különböző, ugy régibb, mint ujabb példákból igen gyakran világosan kitünt és ugy látszik, hogy az egykoru virágzó Magyarországnak néhány év óta semmi sem ártott jobban, mint a jobbágyok elnyomása, a kiknek kiáltása folytonosan felszáll az Isten szine elébe:

1. § Az ország rendei és karai, hogy a mindenség legfőbb teremtőjének haragját eltávolitsák és az ő jóságát, kegyességét és kegyelmét ennek a sanyargatott országnak a javára kiengeszteljék; kiváltképen, mivel Ő felsége a legutóbbi pozsonyi országgyülésen az ő hiveit erre kegyelmesen személyesen intette: a többi közt, a mit ezen az országgyülésen a király Ő szent felségének, az ő legkegyelmesebb uroknak jó indulatu és atyai figyelmeztetésére határoztak, egyértelemmel azt is megállapitották:

2. § Hogy az alárendelt nyomorult jobbágyoknak a szabadságát, melyet azoktól az utóbbi években bármely okból elvettek, vissza kell adni és hogy azoknak, a kik nem akarnak valamely (talán kemény szivű és kegyetlen) urnak vagy nemesnek az uralma és hatalma alatt élni, szabadságukban álljon máshová költözni, megtartván az alább irt módot és rendet.