Hogy minden alárendelt vagy jobbágy, a ki máshová akar költözni, értesitse a maga szándékáról azt az urat vagy nemest, a kinek a fekvő jószágaira költözni akar és annak a vármegyének a szolgabiráját, a melyben lakik.
1. § A mely szolgabiró köteles a jobbágy szándékát ez utóbbi urának és ama hely birájának, a hol a jobbágy lakik, bejelenteni.
2. § És ha a jobbágyot ura tizenöt nap lefolyása alatt rá nem veheti arra, hogy helyén megmaradjon, akkor menjen a szolgabiró annak a vármegyének egyik nemesével arra a birtokra, a hol az elköltözni szándékozó lakott, és az a jobbágyot mindenekelőtt ama helység, major vagy mezőváros birájának, polgárainak és többi jobbágyainak a jelenlétében, a hol eddig lakott, az előtt a szolgabiró és egyik megyebeli nemes előtt tegyen esküt arra, hogy az innen való elköltözésre semmi magángyülölség, vagy bármely más ok nem inditja, mint az, hogy ura a régi szabadságtól és szokástól eltérő szolgálattétellel és pénzfizetéssel, vagy az igazsággal ellenkező valamely teherrel és akadálylyal nyomorgatta.
3. § És, miután az esküt ekképen letette, adjon teljes elégtételt mindazokért az adósságokért, a melyekkel ugy pénzben, mint dolgokban és jövedelmekben vagy talán bérben, akár urának, akár ura alárendeltjeinek vagy az ő urához tartozó bármely másoknak, avagy az urától nyert szabadság következtében ennek tartozott.
4. § Házát ne hagyja hátra elpusztult vagy romlott állapotban.
5. § És ha annak a helynek, a hol eddig lakott, többi lakosaival bármely okból valamely peres vagy ügyes-bajos dolga van, azt távozása előtt hozza tisztába, törvényes uton vetvén véget az ügynek.
6. § És igy aztán az a jobbágy a szolgabirótól költözési engedélyt nyervén, az emlitett egyik nemes jelenlétében és a földbérnek nevezett adó letétele után, a hova inkább akar, szabadon költözzék el.
7. § Az ilyen jobbágynak a háza pedig maradjon meg ama hely urának, a honnan az eltávozott, a melyet ez tetszés szerint más jobbágynak adhat.
