Ha maga a vármegyének az élén álló ispán vagy más ur avagy nemes ezekben a végrehajtásokban nyiltan, ellenségesen és fegyveres kézzel az alispán és szolgabirák ellen támadna, és azokat vagy azok valamelyikét gyalázná és becsmérelné: legott a visszaüzés büntetésével, vagyis hetvenkét forinttal bünhődjék: ha pedig megverné, megsebesitené vagy fogságba ejtené, a nagyobb hatalmaskodás büntetésébe, és ha megölné, a hütlenség vétkének a büntetésébe essék.
1. § Ha az ur távollétében vagy tudtán kivül annak tisztje vagy jobbágya követne el ilyesmit az emlitett végrehajtók ellenében, az ur tartozzék ezt a gonosztevőt, tudniillik az ő tisztjét vagy alárendeltjét a birság, vagyis az illető dija fizetésének a büntetése alatt azonnal a vármegye székén törvény elé állitani, hogy az ekképen méltó büntetését vegye.
2. § Ha az a gonosztevő tiszt vagy jobbágy netalán már megszökött volna, ugy hogy ura nem állithatná a biróság elé, tartozzék az ő ura a vármegye székén két nemessel esküt tenni, hogy emberei a gonosztettet az ő tudtán kivül követték el és hogy titkon szöktek el tőle.
3. § Ha az elfogott vagy a biróság elé vezetett gonosztevők az elkövetett gonosztett tárgyában a vétkességet az urra háritanák, urok hasonlóképen két nemessel letett eskü mellett tartozzék magát a vétkesség alól tisztitani.
4. § Ha pedig a gonosztevő azt állitja, hogy a büntényt urának tudtán kivül és megbizása nélkül követte el, ez az ő urának az ártatlanságára elég legyen, és a gonosztevő vegye el bünös tettének a büntetését, és ha megszöknék, bárhol szabadon elfoghatják.
