Ezenkivül emlékezhetik Ő felsége, hogy a legutóbbi pozsonyi országgyülésen, a mikor az országlakosok már jobbára szétoszlottak, azt terjesztette elő, hogy a végvárak megerősitése czéljából szükséges volna az országból kivitt egyes ökrök után harminczad fejében szedett egy forint vámot megkétszerezni, a melynek tudniillik a felét a végvidékek szükségeire kellene forditani.
1. § És, mivel azt állitották, hogy a kereskedőkre ebből semmi kár sem háramlik, mert ők viszont áruikat a kétszeres vámnál fogva drágábban adhatják el, némely tanácsosok és egyszersmind a nemes személyek közül is nehányan, a kik akkor épen jelen voltak, e részben Ő felsége akaratához hozzájárultak.
2. § Utóbb azonban a legbiztosabb tapasztalás alapján kitünt, hogy a vám megkétszerezése a legnagyobb hátrányt vonta maga után, nemcsak a marhakereskedőkre nézve, a kik közül ennek következtében többen kimerülvén, kénytelenek voltak a kereskedéssel fölhagyni, hanem általában az ország összes rendeire nézve is, minthogy tudniillik mindent, a mit más országokból és tartományokból eladás végett az országba szoktak hozni, drágábban kényszerültek megvásárolni.
3. § Ehhez járult továbbá, hogy azok a marhakereskedők mindenféle utat-módot kigondolnak, hogy ettől a felette terhes adózástól meneküljenek: Lengyelország és más tartományok felé veszik utjokat, sőt néha csapatokat is bérelnek, hogy ezek segélyével a vámhelyeket lopva vagy álnokul elkerüljék.
4. § A kiket ettől visszatartani lehetetlennek látszik, még ha azoknak a lovasoknak a számát, a kik jelenleg, mint mondják, a harminczad helyeken vannak, meg is kétszereznék, kiváltképen azért, mert Ő felsége felügyelőit és más tiszteit egyáltalán nem engedik be a morvaországi vásárokra.
5. § Ennélfogva, minthogy a harminczadban fizetett vámnak a megkétszerezése az ország szabadságaival és régi szokásaival ellenkezik, az ország karai és rendei könyörögnek Ő felsége előtt, hogy a harminczadvám mennyiségét a korábbi és régtől fogva szokásos egy forintban méltóztassék kegyesen visszaállitani.
6. § És ezenfelül Bécsben levő kormányzóinak megparancsolni, hogy a kalmároknak és marhakereskedőknek engedjék meg, hogy (ha a kellő vámokat megfizetik) áruikkal és marháikkal a régtől fogva megszokott helyeken és utakon utazhassanak, és őket szokott utjaiktól el ne tiltsák.
