Ferdinand, Isten kedvező kegyelméből a rómaiaknak, Magyarországnak, Csehországnak stb. mindenkor felséges királya, Spanyolország infansa, Ausztria főherczege, Burgundia herczege stb.
Midőn Magyarországnak hü karai és rendei nekünk az ő hü szolgálataikat követeik utján mind irásban, mind élőszóval, alázatosan fölajánlották, ezt az ajánlatukat kegyes szivvel fogadtuk tőlük.
1. § Hogy továbbá az irántuk való királyi kedvezésünkért és jólétük megvédésére s megszabaditásukra forditott igyekezetünkért, a melyet nekik hű biztosaink, tekintetes és nagyságos Salm Miklós gróf, a mi fővezérünk stb., és Nádasdi Tamás, Fogaras földének örökös ispánja, országbiránk stb. a mi nevünkben az ő népes országgyülésükön kinyilvánitottak: ugyanazon hiveinknek ezt az irántunk érzett alázatos háláját és hű szivök megnyilatkozását is kegyesen fogadtuk és arra királyi kegyelmünkkel válaszolunk nekik.
2. § A mi a törökkel öt évre kötött fegyverszünetet illeti, megértették a hű karok és rendek a mi hiveinktől: a főtisztelendő atyától az Urban, az esztergomi érsek urtól, a mi helytartónktól és tekintetes és nagyságos Salm Miklós gróftól, a mi fővezérünktől, hogy a törökkel kötött fegyverszünet okai és feltételei olyanok, a melyeknek ez idő szerint nem hiányzik az igaz alapjok, és a melyek nem szolgálnak nevezett Magyarországunk és hiveink kárára és rövidségére, sőt inkább az ő nyugalmuk megvédésére, valamint országunk elpusztulásának a meggátlására, a kikötött idő tartamára igen sok előnyt nyujtanak.
3. § Mert azt a fegyverszünetet azért és azalatt a föltétel alatt kötöttük meg a törökökkel, hogy a fegyverszünetnek eme öt évi tartama alatt, mindaz, a mi Magyarországunkban és alávetett részeiben a keresztények kezén volt, nálunk és a keresztényeknél maradjon; és hogy a végvidéken és másutt levő jobbágyok, a kik nekünk és hű alattvalóinknak adót fizettek, tekintet nélkül arra, hogy a törököknek is fizettek és szolgálatokat teljesitettek, jövőre is fizessenek és azok, a kik a törököknek hasonlóképen fizetni kötelesek, azoknak is fizessenek, és a fegyverszünet tartama alatt e részben egyik fél se tiltsa el vagy akadályoztassa meg a másikat.
4. § Hiszszük pedig, hogy a törökök ezt a fegyverszünetet sértetlenül meg fogják tartani, a mint erről minket irásban és követek utján biztositottak, valamint mi is akarjuk és megparancsoljuk, hogy azt a mi hű alattvalóink is mindnyájan megtartsák.
5. § És nem hiszszük, hogy a törökök a fegyverszünet tartama alatt a jobbágyokat meggátolnák abban, hogy rovatalukat és adóikat nekünk és földesuraiknak mindig megfizessék, és hogy az élelmi szereket is a régi szokás szerint a mi végvidéki váraink és az ő földesuraikéi részére beszolgáltassák.
6. § Ha mindazonáltal a törökök netalán a fegyverszünet kikötései ellen tennének valamit, vagy kelletinél nagyobb mértékben avatkoznának a mi uralmunkba vagy alattvalóinkéba, van minekünk az ő fejedelmüknél ügyvivőnk, a ki állandóan ott tartózkodik, a kinek a közvetitésével azt, a mi a fegyverszünet ellenére történnék, valamint azt is, a mit annak idején a mi királyi méltóságunk érdekében meg kellend változtatni, könnyen eligazithatjuk, a mint most is megbiztuk emlitett ügyvivőnket annak az eligazitására, a mi, hű helytartóknak hozzánk intézett levele szerint, a fegyverszünet ideje alatt eddig történt.
7. § Midőn pedig a karok és rendek kijelentik, hogy Magyarországunk helyes kormányzása és a pártütők megfékezése végett, a kiknek a féktelensége, hosszas büntetlenségüknél fogva annyira ment, hogy a jog és igazság ellenére mindent elkövetnek, a mi jelenlétünk szükséges, könyörögvén nekünk, hogy vagy mi magunk személyesen töltsük el ott az év nagyobb részét, a mint ezt Magyarország régi királyai tették, vagy ha ez más országaink és tartományaink gondjai miatt lehetetlen volna, a mi igen kedves fiunkat, fenséges Miksa fejedelmet, Ausztria főherczegét stb., küldjük közükbe:
8. § Vegyék hiveink tudomásul, hogy ezelőtt is mindenkor nagyon szivünkön feküdt, hogy folyvást személyesen lakjunk Magyarországban az ő körükben és jelenlétünkkel először is véget vetvén a belső gyülölségnek és meghasonlásnak, a köznyugalomról és az ő védelmükről is gondoskodjunk. Amde, mellőzve ezuttal a hiveinknek ezelőtt ugy személyesen, mint irásban értésükre adott többi körülményeket, a melyek tudniillik eddiglen távollétünk okául szolgáltak, minthogy láttuk, hogy Magyarországunk megvédése és az ellenség zsarnokságától való megszabaditása czéljából nagyobb hadcsapatokra van szükség, mint a minőket önmagára szolgáltathatna: a császár Ő szent felségével, a mi Urunkkal és igen kedves testvérünkkel együtt kénytelenek voltunk módot találni, hogy Isten kegyelmével a németországi pártoskodásokat megszüntessük és a más országainkban is előforduló zavargásokat elnyomjuk s azokat az engedelmességre visszatéritsük, hogy azután annál kényelmesebben munkálkodhassunk egész erőnkkel Magyarországunk és hü alattvalóink jólétén és megvédelmezésén; és jelenleg is egyedül ebből az okból voltunk kényszeritve ide jönni. Mihelyt azonban itt dolgainkat, Isten segitségével, mint reméljük, jól elvégeztük, azonnal lemegyünk és hiveink közé jövünk, és ottlakásunkra meg magyar ügyeinknek ottan való elintézésére nézve velük együtt olyan utat-módot fogunk találni, a melylyel teljesen meg lehetnek elégedve.
9. § A katonák gyüjtésére megajánlott segélylyel, továbbá a husz dénárnyi kamara nyereséggel, valamint a bizonyos szükségleteink fedezésére királyi kamaránkba beszolgáltatandó másik husz dénárnyi segélylyel is, melyet a hü karok és rendek megajánlottak, a jelen időviszonyokhoz képest meg vagyunk elégedve, akképen, hogy a csapatok fentartására való egy forintot és hatvan denárt hiveink határozata szerint a megállapitott két határidőben hajtsák be és szolgáltassák a kincstárnokok kezéhez, részben kamaranyereségül, részben meg bizonyos szükségletek fedezésére elrendelt negyven dénárt pedig, levonván abból azokat a költségeket, a melyeket tudjuk, hogy bizonyos urak és nemesek a jelen birodalmi gyülésre küldött követeknek adtak, minden hiány nélkül szolgáltassák be magyar kamaránkba.
10. § A mi pedig a karoknak és rendeknek azt a kérését illeti, hogy, mivel a nekünk megajánlott egy forint és hatvan dénárnyi magyar segély a csapatok akkora számának a gyüjtésére és ellátására, mekkorát nekünk a lajstromban bemutattak, nem elégséges, méltóztatnánk mind a császár Ő szent felségénél, mind a birodalmi fejedelmeknél közbenjárni, hogy Magyarországunk békéje és nyugalma, valamint hü alattvalóink jóléte érdekében nagyobb segélyt rendeljenek és nyujtsanak: ámbár ezt, még mielőtt a mi hiveink czikkelyeikben és követeik utján tőlünk kérték volna, önkényt szivünkön hordtuk és arról serényen gondoskodtunk, mindazonáltal, miután Magyarországunk hű rendei és karai kérésük előterjesztésével ösztönöztek, most még inkább fogunk erről gondoskodni és szivesen meg fogjuk azt tenni és abból, a mit Mi teljesithetünk, semmit sem fogunk elmulasztani, s reméljük, hogy az ország biztonságára és föntartására, valamint a hű alattvalóink nyugalmára, jólétére és megmaradására elégségesnek látszó segélyt elő fogjuk teremteni.
11. § Mivel azonban arra, hogy ezt a császári szent felségnél, a mi urunknál és igen kedves testvérünknél és a birodalom más fejedelmeinél kieszközöljük és keresztül vigyük, bizonyos időtartam szükséges, és az oly gyorsan, a mint talán a szükség kivánná, ki nem vihető; és ugy látjuk, hogy az a segélypénz, a melyet a hü karok és rendek nekünk megajánlottak a végvárak fentartása, országunk védelme és alattvalóink nyugalmának a biztositása érdekében szükséges lovasok és gyalogok számának az előállitására és eltartására (mint ők maguk állitják) a legkevésbé sem elégséges: azt tartjuk, hogy a csapatoknak (a lajstromban elénkbe terjesztett) számát le kell szállitani és akkor, a midőn mind innen, mind más országainkból és tartományainkból a külső segélyt elrendelhetjük, azt a magyar segélypénzt többször kell beszedni.
12. § Ennélfogva hiveinknek: a mi helytartónknak, továbbá Salm grófnak, a mi hadvezérünknek, meg Báthori Andrásnak, országunk főkapitányának a visszaérkezésünkig összeirandó csapatok számára nézve, a melyek a hatalmaskodók és engedetlenek vakmerőségének a megfékezésére szükségesek és a végvidéki helyeken a jelen idő szükségéhez képest elhelyezendők és beosztandók, utasitást és megbizást adtunk, kik a nekik adott megbizásnál fogva ennek a dolognak ugy a mint kell s a mint azt irántunk tartozó hűségük kivánja, szorgalmasan gondját fogják viselni.
13. § Abba is belenyugszunk, hogy hü hadvezérünk, Salm Miklós gróf azalatt, a mig őt innen saját magunk és országaink más ügyei a mi parancsunkra el nem szólitják, hivünkkel, nagyságos Báthori Andrással, országunk főkapitányával együtt, a föntemlitett lovasokkal a Dunántul Semptén, Nyitrán vagy Egerben vagy másutt, a hol a szükség kivánja, lakjék és hogy a hü karok és rendek választotta kincstárnokok a csapatok szemléjén és azoknak havonkint való fizetésénél velük együtt legyenek.
14. § Előbb emlitett helytartónkat és hadvezérünket azzal is megbiztuk, hogy azzal a kapitányunkkal, a kit részükre kineveztünk, a kinek a Dunán innen Szigeth felé kell maradnia, tárgyaljanak és egyezzenek meg, hogy a melléje adandó csapatokkal ama részek védelmére állandóan felügyelhessen.
15. § De meghagyjuk, hogy azokba a csapatokba, melyeket a karoknak és rendeknek a segélypénzből kell az ország védelmére és a pártütők megbüntetésére és más dolgok véghezvitelére előállitaniok, emlitett helytartónk és hadvezérünk, Báthori András, olyanokat vegyenek be, a kik katonaemberek és alkalmasak s a rablástól egyáltalán tartózkodnak, és ezek mindnyájan esküvel kötelezzék magukat, hogy minden időben teljes engedelmességet és hüséget tanusitanak irántunk.
16. § Két kincstárnoknak a választását is (arra az időre, a meddig nekünk tetszik) kegyelmesen megengedjük, ugy mindazonáltal, hogy ezek mellé kamaránkból egy alkalmas és megfelelő férfiut adunk, a kinek azokkal a kincstárnokokkal együttesen a mindkét kapitány alatt levő csapatokat havonkint meg kell szemlélnie és vizsgálnia, nehogy a csapatok föntartásában valami hibát kövessenek el, a mint ez, tudjuk, hogy eddigelé sokszor megtörtént, és nehogy az ország az ő pénzétől és védelmétől elessék.
17. § A mi a végvárak és erősségek őrségét illeti, utasitottuk föntemlitett helytartónkat és hadvezérünket, valamint országunk főkapitányát is, hogy a mely váraknak a tartozékai elpusztultak s a melyeknek saját jövedelmeik, a melyekből fentarthatók lennének, nincsenek, azoknak az őrségéről és megvédelmezéséről gyalogkatonák gyüjtésével gondoskodjanak; mert más várakat és erősségeket, a melyeknek tartozékaik és némi jövedelmeik is vannak, uraiknak kell eltartaniok. Azokat a kastélyokat és erősségeket pedig, a melyek a mi engedelmünk nélkül épültek és mások is, a melyek az országnak több kárt okoznak, mint a mennyi hasznot hajtanak, országunk karainak és rendeinek határozatához képest, akarjuk és parancsoljuk, hogy emlitett kapitányaink lebontsák és széthányják.
18. § A többi czikkelyeket is, a melyek minden száz jobbágy után való három-három lovasnak és gyalog katonának a föntartásáról és arról is szólnak, hogy ezeket kapitányaink jövőre hadba vigyék és hogy terhesebb szükség idején a kapitányok személye mellett az urak és nemesek is keljenek föl; továbbá, a melyek a főpap urak és káptalanok, meg conventek dézsmái bérbeadásának határidejéről és módjáról, valamint a méltatlansági keresetről vagy a biróság előtt méltatlanul inditott perről tárgyalnak és a melyeket hü karaink és rendeink elhatároztak és elénkbe terjesztettek, elfogadjuk és jóváhagyjuk.
19. § A mi a jobbágyok szabad átköltözésének a visszaállitását illeti, a hü karoknak és rendeknek a határozatát helybenhagyjuk, és ha ebben a dologban még további intézkedés és tárgyalás volna szükséges, arról a jövő országgyülésen közös akarattal és elhatározással értekezhetünk.
20. § A mi pedig azt illeti, hogy harminczadainkat kisebb mennyiségben szedhessük, hogy a pénzeknek a korábbi finomságban való veretését állitsuk vissza, hogy a győri püspökség dézsmáit azoktól, a kikre ideiglenesen át lettek ruházva, kiszabaditsuk; a mi továbbá Magyarország, Ausztria és Morvaország határainak a kiágazitását, ugy szintén a vasvári káptalan majorjának és birtokának visszabocsátását, a Sárkányok és Rajkiak, meg más nemesek pusztáit és földeit érintő egyenetlenségeket és az elénkbe tartozó többi ügyeket illeti: mihelyt dolgainkat Isten segitségével itt elvégezvén, országunk hü karaihoz és rendeihez visszatérünk (a mit legközelebbre reménylünk), törekedni fogunk minden előrebocsátott dologra nézve, a mennyire lehet, akképen és olyan kegyesen intézkedni, hogy hiveink meg lehessenek velünk elégedve.
21. § Ezenkivül, minthogy Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Lőcse, Bártfa, Eperjes, Szeben, Körmöczbánya, Selmeczbánya, Beszterczebánya szabad városainkban és más bányavárosokban lakó hü polgárainkat szabadságaikban és kiváltságaikban köröskörül mindenütt zavarják és gátolják (a minthogy e miatt gyakran panaszkodtak nekünk: akarván, hogy jogaikban és kiváltságaikban őket mindenki sértetlenül megtartsa, meghagyjuk hü főpap urainknak, báróinknak, nemeseinknek és nevezett Magyarországunk többi rendeinek és karainak: hogy emlitett szabad városaink polgárait összes dolgaikra nézve védelmünk alatt állóknak tekintsék és azok kiváltságait és szabadságait mindenütt épen és sértetlenül megtartsák, tiszteljék és védelmezzék, és őket azokban sehol se gátolják vagy ne engedjék, hogy mások gátolják, se méltatlanul le ne tartóztassák, se bármely más módon ne zavarják, zaklassák vagy meg ne engedjék, hogy valaki zavarja és zaklassa, hanem minden módon minden hatalmaskodó ellen védjék meg.
22. § Kelt Augsburgban, februarius huszonkettedik napján, az Urnak egyezerötszáznegyvennyolczadik évében.
