Továbbá, ha valaki sem Istent, sem embereket nem félve, bánnék el valamely jobbágyával és azt erővel terhesebb szolgálatok teljesitésére, és bérek, ajándékok, meg élelmi szerek adására és szolgáltatására kényszeritené, vagy bármely más módon a jelen törvény sora ellenére gyötörné és nyomorgatná: az ilyen jobbágy az ő urának a fekvő jószágairól szabadon elköltözhetik, akképen:
1. § Hogy minden egyes vármegyében válaszszanak meg tizenkét-tizenkét, a legkisebb vármegyékben pedig hat-hat becsületes és a jogban járatos esküdt nemest. Az elköltözni készülő jobbágy pedig, vagy az az ur avagy nemes, a kinek a jószágaira költözni akar, jelenjék meg annak a vármegyének a törvényszékén, a hol lakik, és adja elő panaszát az alispánnak és szolgabiráknak és esküdt nemeseknek, a mely esküdteknek legalább a fele része tartozzék mindenkor jelen lenni.
2. § A mely panasz előadása után az alispánok és szolgabirák és esküdt nemesek a más perekben vagy ügyekben szokásos háromszoros idézés mellőzésével, e panasz tárgyában az első idézésre tegyenek a jobbágy és ennek ura között törvényt és igazságot.
3. § És ha kiderül, hogy a jobbágy panasza igaz, azok itéletének alapján minden felebbezés kizárásával, költözzék az egyik szolgabiró jelenlétében urának fekvő jószágairól oda, a hova akar, és az ő ura tartozzék őt részben a biráknak, részben pedig az ellenfélnek fizetendő száz forint büntetés terhe alatt, annak a másik urnak vagy nemesnek a jószágaira elbocsátani, a hova menni akar.
4. § Viszont pedig, ha vagy titkon szöknék meg valamely jobbágy és az az úr, a kihez ment, megintésre vissza nem adná, vagy talán valaki erőszakosan vinné el őt: az ilyent az erőszakos elvitel és a szökevény jobbágy vissza nem adása miatt ugyancsak részben a biráknak és részben az ellenfélnek fizetendő száz forint büntetésben kell elmarasztalni.
