Elismerik azt is, hogy Ő felsége bölcsen emlékezett meg azokról a károkról, a melyeket némely katonák azokban a mezővárosokban és falvakban, a melyek közelében a hadsereg véletlenül a tábort egyideig kijelölte, a csekélyebb vagyonu embereknek szoktak okozni: és nem kételkednek, hogy az előfordult károk Ő felségének tudtán és igy egészen akaratán kivül, a katonák féktelenségénél fogva történtek.
1. § Mivel azonban az urak és nemesek közül sokan keservesen panaszkodtak, hogy az ő mezővárosaikban és falvaikban nemcsak a spanyol gyalogosoktól, hanem Ő felsége magyar lovaskatonáitól is szenvedtek ilyen károkat, a melyeket semmi szin alatt sem lehet hallgatással mellőzni, hanem teljesen meg kell tériteni, mert hát bizonyos, hogy a katonák azokat a dolgokat, a melyeket a szegény, jobbára jobbágylakosoktól elraboltak, kereskedésre is forditották és nyerészkedés czéljából kiállitották.
2. § Az ország rendei és karai a legalázatosabban könyörögnek Ő felsége előtt: méltóztassék néhány kiváló férfiut kiválasztani, hogy ezeket a károkat, a melyeket az érdekeltek magán kérelemleveleikben fognak Ő felsége elébe terjeszteni, megállapitsák, és azután a megállapitottak kipótlását kegyesen elrendelni. És méltóztassék jövőre bizonyos módot és rendet megállapitani, hogy katonái ilyen panaszokra igaz okot ne szolgáltassanak.
3. § Mert különben az ilyen büntetlenségből nem csak az ország pusztulása, hanem az illető helyeken szükségképen beálló adócsökkenés miatt Ő felségének is nem csekély kára fog bekövetkezni.
4. § Hogy ha az ilyen károk megtéritése másképen lehetetlennek látszik, akkor Ő felsége azt minden kár vagy hátrány nélkül a jövendő adókból eszközölheti, és a mit az adóból elengedett, azt azoknak a katonáknak a fizetéséből, a kikre a kártételt rábizonyitják, a maga részére kifoghatja.
