Hogy pedig ez annál hamarább és könnyebben megtörténjék, a királyi felség kegyes intéséhez képest elrendelik, hogy a püspökök és főpapok, még ha (a jelen időviszonyokhoz képest) csak czim szerint viselik is ezt a méltóságot, az ő tisztüknek, a mennyire lehet, mindenekelőtt erkölcsös és példás élettel, aztán pedig tanitással és hitszónoklattal, megfeleljenek és őrködjenek, és kiváltképen azon legyenek, hogy a vallást és isteni tiszteletet a katholikus egyház régi szabálya értelmében egyházi megyéjükben mindenütt terjeszszék; és hogy a reájok bizott nyájat ájtatos szónoklataikkal és a szent atyáktól vett tanitással a tévelygésektől és az istentelen tanoktól eltériteni és mintegy a sötétségből a világosságra vezetni törekedjenek.
1. § Egyszersmind azon is legyenek, hogy helyetteseikké, esperesekké, lelkészekké, hitszónokokká mindenütt olyanokat tegyenek, és mindenünnen egész igyekezettel olyanokat szerezzenek tisztségekre, a kik akkor, a midőn a püspökök távol vannak, vagy a midőn azokat más törvényes akadályok gátolják, ezt az ő lelkipásztori tisztüket helyesen teljesitik és semmit sem mulasztanak el, a minek elmulasztásából az isteni tiszteletnek és a régi s igaz vallásnak hátránya s ebből a lelkek elkárhozása következik be.
