Ezenkivül, minthogy a püspökök csakis ugy járhatnának el kellően az ő tisztükben, ha azok, a kiknek a tanitására őket vagy arra kiszemelt papjaikat kiküldték, türelmesen meghallgatják, és az alájuk rendelt nép az ő tanitásukat és parancsaikat megfogadják, és ha azok, a kik a többieknél hatalmasabbaknak látszanak lenni, fölhagynak azzal, hogy azok ájtatos törekvései ellen valamit kezdjenek és a tanitásra kiküldött hitszónokokat nemcsak szabadon bebocsátják, hanem tehetségükhöz képest megvédeni is tartoznak.
1. § Ennélfogva szükségesnek látják ennek a szabálynak az alkalmazását, hogy a világiak meg annyian minden ellenvetés, vagy vitatkozás és veszekedés nélkül engedelmeskedjenek (a mint illik) az ő püspökeiknek és a papoknak, a kiket ezek kirendelnek, azokban tudniillik, a melyek Istenre és annak tiszteletére tartoznak és ne merészeljenek bármi módon, vagy bármi szin alatt tanitásuknak ellene szegülni, hanem ha valamire nézve azt látnák vagy netalán valaki közülök azt látná, hogy affölött tanácskozni kellene vagy vitatkozni lehetne, annak eldöntését bizza egészen a közönséges zsinatra.
2. § A melyben remélhető, hogy a mi ujitás a hitben és vallásban szükségesnek látszik, azt isteni sugallatból meg fogják állapitani.
3. § Akközben azonban a katholikus szent egyház régi tanitásai mellett kell maradni, és senkinek sem szabad azokból bármily ürügy alatt eltérni.
