És mivel a királyi felség jónak látta az ő hiveit és az ország karait a megelőző évek fizetendőségeinek a hátralékai iránt kegyesen meginteni, határozták, hogy az alispánok mindazokat a hátralékokat, a melyek állitólag az egyezer ötszáz negyvenhetedik évben tartott utolsó nagyszombati gyülés óta akármely urnál vagy nemesnél fenmaradtak, nyomozzák ki, és a melyekre nézve azt találják, hogy bizonyosak, valódiak és még fizetetlenek, azokat hajtsák be.
1. § Ugy tudniillik, hogy a megelőző segélyek kirovói, a kik a hátralékokat a kamarába bejelentették, a vármegyékbe küldendők és a kiigazitás azok előtt történjék és igy aztán azoktól, a kikre nyilván bebizonyul, hogy nem fizettek, a fentebbi módon hajtsák be azokat.
2. § Az efféle kiigazitás esetében pedig hinni kell az egyes mezővárosokban és falvakban a birák esküjének, tudniillik, hogy az adót annak a helynek a birái ezelőtt vagy a kirovók kezéhez, vagy az illető hely urának adták át, vagy hogy azt valaki erőszakosan elvette.
3. § Különösen kijelentvén azt is, hogy mivel Ő felsége némely hiveivel részint a csapatok föntartása, részint pedig végvidéki váraik őrsége iránt mind az emlitett országgyülés idején, mind azután is különböző rendelkezéseket tett, a mely rendelkezések szerint kellett volna a csapatok részére a zsoldot fizetni; de bizonyos az, hogy Ő felsége szolgálatában többen nemcsak annyi csapatot tartottak el az ő váraikon belül vagy azokon kivül, a mennyit ama rendelkezésnél fogva kellett volna eltartaniok, hanem annál többet is, és mivel a zsoldot a maga idején meg nem kaphatták, a fekvő jószágaikból fizetendő adókhoz kellett nyulniok, vagy a fizetést némelyeknek a kamara is, sőt Ő felsége is adóban adta ki: méltóztassék Ő felsége megparancsolni, hogy mindezeket pontosan megszámoltatván, ha kitünnék, hogy az adókból az őket megillető zsoldon tul szedtek be valamit, azt egészen fizessék meg, és az alispánok azt a feljebb emlitett módon azoktól magoktól hajtsák be és nem azok jobbágyaitól, a kik azokat egyszer már megfizették.
