Kijelentvén azt is, hogy, ha valaki másnak a jobbágyát akár erővel elvinné, akár az olyant, a ki titkon és lopva megszökött, befogadná, a három esküdt nemes menjen ki az előre bocsátott módon egy vagy két szolgabiróval annak a helynek a szinére, a hova az a jobbágy egyik vagy másik módon letelepedett, és ott az emlitett rend szerint kideritvén a dolog valódiságát, jelentse ki, hogy az ilyen jobbágy az ő előbbeni urának azonnal visszaadandó.
1. § Ha pedig az illető helynek az ura azt a jobbágyot az ő határozatuk ellenére visszatartaná, akkor azt az emlitett módon a sértett fél és a birák részére fizetendő kétszáz forintban marasztalják el.
2. § Ha pedig ez az ur vagy nemes nem ugyanabban a vármegyében, hanem távolabb laknék, avagy ha a kérdéses jobbágyot talán az ő tisztjei vagy jobbágyai hurczolták volna el, vagy ha ez a jobbágy alattomban szökött volna az ő fekvő jószágaira, és e szerint annak a helynek a tisztei vagy jobbágyai, a hol a jobbágyot megkapják, az ur tudta nélkül vonakodnának visszaadni: akkor ne marasztalják el az urat nyomban az előre bocsátott büntetésben, hanem az illető jobbágy visszaadására tüzzék ki részére, a hely távolságához képest az egyik vagy másik törvényszék határidejét.
3. § És ha azt a megállapitott határidőre visszaadni vonakodnék, akkor marasztalják el az előrebocsátott büntetésben, és az alispán és szolgabirák a jobbágyot, legyen ez akár a királynak, akár másnak a fekvő jószágain, adják vissza az ő urának.
