Hogy pedig az előbb megnevezett biztosok a külföldi biztosokkal, a kikkel az előbb emlitett helyeken össze kell jönniök, minden egyenetlenségre nézve annál könnyebben kiegyezhessenek:
1. § Szükségesnek tartják, hogy ugy a királyi felségnek, mint a felséges királynak a biztosai mellé, a kik az előrebocsátott módon a Szepességben fognak összejönni, mindkét oldalról egyenlő számban néhány értelmes és tekintélyes külső férfiut válaszszanak, a kik egyik királynak sem alattvalói.
2. § A mely ekképen megválasztottak a biztosok közt folyó tárgyalásoknál legyenek jelen és azokat, ha meg nem egyeznének, egyességre hozni törekedjenek, hogy igy a fejedelmek és alattvalóik közt minden egyenetlenség megszünjék.
3. § Hogyha az egyezség ilyen módon sem fog sikerülni, akkor minden el nem döntött kérdést mindkét királyi felség beleegyezésével a szent császári és katholikus felség itélete alá kell bocsátani, mindamellett Magyarország jogainak épségben maradásával.
4. § Hasonlóképen a többi biztosok mellé is, a kik Ő felsége szomszéd tartományaiból az emlitett többi helyeken fognak összejönni, adjon Ő felsége két vagy több megbizható férfit, mintegy közbenjárókul, hogy az egyezség minden egyenetlenségre nézve annál könnyebben sikerüljön.
5. § És ha végre valami ilyen módon is eldöntetlenül marad, azt egyedül a királyi felség elébe kell vinni; és Ő felsége az ő tanácsosait mind Magyarországból, mind azokból a tartományokból, mindkét oldalról egyenlő számban maga mellé vevén, méltóztassék azokat az iratokat megvizsgálni és aztán igazságosan határozni és dönteni.
