A mi az olyan pénzek verését illeti, a melyek finomságra és értékre nézve Németország és némely szomszédország pénzeivel egyenlők legyenek: az ország rendei és karai a királyi felség előterjesztését helyeslik, főképen azokból az okokból, a melyeket Ő felsége e pont alatt határozottan fölemlitett.
1. § Teljesen bizván abban, hogy a magyar pénznek a külső tartományokban való forgalmát illetőleg jövőre minden nehézség el fog enyészni és hogy azok a károk és veszteségek, a melyeket a magyarok az ő pénzükre nézve (minden ok nélkül) eddig szenvedtek és naponkint szenvednek, el fognak esni, a mivel kétség kivül bizonyos, hogy a magyar pénz nagyobb finomságu, mint a szomszéd tartományoké.
2. § Az érczpénzeknek vagyis mind a nagy, mind a kis garasoknak abban az alakban való verésére nézve, a minőt Ő felsége előterjesztett, az ország rendei és karai olyan rendtartást vélnek szükségesnek, hogy a királyi felség Magyarország régi jelvényeinek a megváltoztatását vagy eltörlését ne engedje meg.
3. § Hanem mindenféle érczpénznek vagy a garasoknak egyik felére, Magyarország régi szokásánál fogva, a boldogságos szűz Mária képét tétesse, a másik felére pedig a maga vagyis Ő felsége képét vagy valamely olyan képet nyomasson, a melynek közepére Magyarország jelvényei vannak bevésve, ellátván azokat mindegyik oldalon a szokott felirással.
4. § A három bécsi pénzt érő kis magyar dénárokat pedig ugy verjék, hogy azok mindkét oldalára a régtől fogva és mindeddig szokásban volt jelvényeket és képeket véssék be.
5. § Ennélfogva a szegényebb módu emberek könnyebb és kényelmesebb használatára veressen Ő felsége a magyarok anyanyelvén „fillyér”-eknek nevezett aprópénzeket is (tudniillik háromat számitván egy denárra, hogy a bécsi pénzekkel egyenlők legyenek), hanem mindkét oldalukon olyan nyomással, a milyennel eddigelé verték azokat.
