A mint ezelőtt is gyakran, ugy most is könyörögnek az ország rendei a királyi felségnek: méltóztassék a szárazhelyeken felállitott vámokat és a melyeket száraz vámoknak neveznek, mindenütt eltöröltetni.
1. § A mi, hogy mindenkinek sérelme és jogos panasza nélkül történhessék, határozták, hogy husz nappal azután, a miután az urak és nemesek a jelen gyülésből haza mentek, járják be minden egyes vármegyében az alispán, a szolgabirák és esküdttársak az összes helyeket, a melyeken ilyen száraz vámokat állitottak föl s nézzék és tudják meg pontosan mind a helyek és utak állapotát, mind azokat a bizonyos okokat és terheket, a melyek miatt, a mint látszik, ezek a vámok eddigelé megmaradtak.
2. § És azután a helyeknek eme bejárásáról és megszemléléséről a feljebb emlitett okokkal és terhekkel együtt értesitsék levelük által a királyi felséget.
3. § A mely levél vétele után határozzon Ő felsége az eltörlendő és a meghagyandó vámok fölött, és a melyeket eltörlendőknek vél, azok urainak hagyja meg levele által szigoruan, hogy haladék nélkül szüntessék meg és jövőre föl ne állitsák.
4. § A kiket, ha nem engedelmeskednek, száz forint büntetésben kell elmarasztalni, a melyet az illető vármegye ispánja a maga részére fog felhajtani; és az ispán mindamellett ama vámot is szüntesse meg.
5. § Hogyha az ispán ezt végre nem hajtaná, akkor a királyi fiscus részére fizetendő kétszáz forintban marasztalják, és az, a ki a büntetést az ispánon a királyi felség parancsából felhajtja, az emlitett módon a vámot is szüntesse meg.
