Továbbá, minthogy Ő szent felsége az ország rendeinek és karainak Ő szent királyi felségéhez, az ő legkegyelmesebb urukhoz benyujtott arra a legalázatosabb kérésére, hogy Ő felsége az ország rendeinek és karainak a beleegyezése és jóváhagyása nélkül külföldi embereket ne méltóztassék a magyarok sorába fölvenni, kegyelmesen azt válaszolta, hogy az ő királyi méltóságához és hatalmához képest, a melylyel néhai felséges királyi elődjei az ilyen idegenek nemesitése tárgyában, némely királyok leveleinek a tanusága szerint, magyar tanácsosaik tanácsából éltek, jövőre, ha Magyarországban, az országgyülés ideje alatt akar valamely külföldit honfiusitani, ezt az ország hü rendeinek és karainak a tudtával és közremüködésével fogja tenni.
1. § Ha pedig az országon belül vagy ezen kivül, nem az országgyülés ideje alatt akarna Ő felsége valamely ő körülötte vagy az ország körül jól érdemesültet honfiusitani, azt Ő felségének ez ország főpap és báró urai közül vett tanácsosai tanácsából fogja tenni.
2. § Az ország rendei és karai Ő felségének a kegyelmes válaszát hódolattal fogadván, Ő felségének e részben való elhatározásához hozzájárultak, egyedül azt adván hozzá, hogy mindenki, a kit Ő felsége az előre bocsátott módon az országon belül vagy azon kivül a magyarok közé fölvett, esküt tartozzék tenni, hogy az ország törvényeinek mindenben engedelmeskedni fog, és ennek az országnak a szabadságait tehetségéhez képest meg fogja védeni, és azok ellenére semmit sem fog elkövetni, az országból annak semmi várát és semmi részét sem fogja elidegeniteni, hanem egész igyekezettel azon lesz, hogy az elidegenitetteket is visszaszerezze.
3. § A mely eskü tartalmát az eskütétel napjával és helyével és az esküvő nevével együtt (a mint az előtt is szokásban volt) szóról szóra be kell irni a kanczelláriában őrzött királyi könyvbe.
