1552. évi III. törvénycikk

a magyarok közül ez alkalommal idegen zsoldban senki se katonáskodjék, hanem az ezerötszáznegyvenötödik évi nagyszombati határozatok szerint, mindenki hadba szálljon

Mivel pedig nyilvánvaló, (miképen azt előterjesztésében a királyi felség is fölemlitette) hogy, ugy azelőtt, mint kiváltkép a legközelebbi évben, a magyarok közül igen sokan, ő felségének idegen zsoldért katonáskodtak; mind ennek okáért, mind pedig ő felségének a legközelebb folytatandó hadjárattal felmerülő számtalan költségeire tekintettel; illendő, hogy legalább ebben a hadjáratban, mind a király ő felségének, mind a keresztyénségnek, idegen pénz nélkül szolgáljanak és mindenki előtt nyilvánossá tegyék, hogy önmagukért és a hazáért minden időben helyt állanak.

1. § Ezért mindnyájan, közös akarattal, elhatározták, hogy a főpapok, bárók, nemesek s az országnak többi birtokos karai és rendei, azaz: a kiknek jobbágyaik vannak; nemkülönben az egytelkes nemesek is, minden kivétel nélkül, a hadba induló Ő szent felsége, vagy ennek fia: fenséges Miksa király mellé, fejenként vagyis személyenként fegyveresen fölkeljenek.

2. § Ezenfelül, a legközelebbről történt adókivetés számához képest, minden tiz jobbágy után, a saját vagyonuk terhére és nem a jobbágyok költségére egy-egy jól fölszerelt lovas katonát; és e mellett, a jobbágyok költségére, minden husz jobbágy után egy-egy fegyveres gyalog katonát tartozzanak magukkal vinni.

3. § A hadjárat alatt, tettleg, egy-egy birtokos magyar se merészeljen idegen pénzen katonáskodni.

4. § Ebben a hadbaszállásban pedig azt a módot kell megtartani, a melyet az ezerötszáz negyvenötödik évi Nagyszombatban tartott országgyülés e tárgyra nézve világosan előirt.

5. § A mely czikkekhez ugyanis, az ország karai és rendei, e részben, minden bizonynyal alkalmazkodnak és azokat, mint a jelen czikkekbe szóról-szóra befoglaltakat helyeslik.

6. § Kivéve azt, hogy azoknak a főpapoknak, prépostoknak, apátoknak és káptalanoknak a tizedjövedelméből, a kiknek tizedbevételeit a törökök nagy részben vagy megcsökkentették, vagy elfoglalták: ezek a tizedet élvező egyháziak, a tizedjövedelmükből minden száz forint után az emlitett hadjáratnál, ne öt lovas katonát, - mikép az emlitett országgyülés határozta, - hanem csupán kettőt tartsanak.

7. § És hogy az egyes káptalanok ne küldjenek annyi személyt, a hány előbb határozva volt; hanem a többi otthonmaradottak költségére, csak egyet, a ki arra való és a tanitásra, valamint a szentségek kiszolgáltatására is lehetőleg legalkalmasabb.

8. § És hogy ezekben a gazdagabb káptalanok a szegényebbeket segitsék.

9. § Hasonlóképen kivéve azt is, hogy a közönséges plébánosok és áldozárok is, a kik azzal voltak terhelve, hogy közülök tizen-tizen küldjenek egy-egy lovaskatonát a hadba: most e teher alól mentesek.