1552. évi XI. törvénycikk

a fölfogadott szolgák évi fizetése

Az évi fizetés mellett valakinek hatalma alá felfogadott vagy fölveendő szolgákra, tisztekre, várnagyokra és katonákra nézve ezt a szabályt állapitották meg:

1. § Hogy mindenki tartozik annak az évnek bevégződése előtt, a melynél tovább szolgálni nem akar, az ő urának legalább egy hónappal fölmondani és ennek elbocsátását megnyervén (megelőzőleg tudniillik azok, a kik valamely tisztet viseltek, számadást téve), oda távozhatik, a hová akarja.

2. § Kivéve azt, ha uruk épen hadjáratban vagy más közmegbizatásban volna, avagy ha az országon kivül a királyi felségnek vagy az országnak szolgálatában lenne vagy ha azt a várat, a melynek ilyenek a várnagyjai, ostromolnák, avagy ostromlásuk nyilván és biztosan kilátásban volna; holott mindezek az év tartamán tul is tartoznak a megkezdett szolgálatban helyt állani, mindaddig a mig vagy a hadjáratnak, vagy uruk küldetésének vagy pedig a vár ostromának vége szakad.

3. § És pedig akképen, hogy urától a kikötött zsoldnak, az elbocsátás mellett arra az időre eső részletét is megkapja, a melyre az éven tul megszolgált.