Annak a rendnek megtartása is szükségesnek látszik, a melyet az előbb emlitett nagyszombati országgyülés, a hadsereg számára mindenkor az ország minden részéből szállitandó eleségre nézve megállapitott: ezenfelül az élelmiszereket is szabályozni kell, hogy se a katonák elesége ne hiányozzék, se a szegény jobbágyok elnyomva ne legyenek.
1. § Azoknak a károknak elháritására nézve, melyeket a hadseregnek járása-kelésében naponként szenvedni szoktak, ugy rendelkeztek, hogy bármely faluban vagy városban, a hol a csapatok megszállanak, mielőtt onnan eltávoznának, a kapitány a birót és az esküdteket maga elébe hivassa és megkérdezze, hogy vajjon ott valaki valamely kárt okozott-e? és ha ilyesminek tudására jönne, legott gondja legyen reá, hogy az, a ki a kárt okozta, azt megtéritse.
2. § Hogyha fizetni nem tudna, akkor a kapitány mindjárást ennek minden ott található vagyonából és javaiból szerezzen elégtételt. És ha ezek elegendők nem volnának, a jobbágynak kárát végre is a katona zsoldjából téritse meg.
3. § A ki, ha ezt elmulasztaná avagy a magánál visszatartott zsoldot elhasználná; a katona dúlása előtt szemet hunyna, vagy azon kapnák rajta, hogy vele egyetértett; akkor az ország főkapitánya őt fogassa el és tartsa mindaddig fogságban, a mig az okozott kárnak kétszeresét meg nem fizeti.
4. § Ha pedig az ilyen, akár a királyi felségnek, akár a főpap és báró uraknak és más karoknak zsoldján vitézlő katonák, akárminő okból, a hadseregnek elő, vagy visszanyomulásakor, a részükre kijelölt állomásokból követnék el a dulásokat és okoznák a jobbágyoknak a károkat és azokat az emlitett kapitányok, az előre bocsátott módon helyre nem hoznák: ezeknek és uroknak ellenében is, a kiknek nevében ilyesmiket elkövettek, az ilyen hatalmaskodás miatt, a törvény értelmében lehessen eljárni. A törvénytétel ezekre nézve megszakitás nélkül tartson. És azok, a kiket bünösöknek találtak: fejüket veszitsék: és javaikból a károk megtéritése után maradó fölösleg az örökösökre szálljon.
