Hogy pedig mindazok, a mik előre bocsátva vannak, annál helyesebben megvalósithatók és foganatosithatók legyenek, az ország karai és rendei, - ugy a mint azt szabadságuk is megkivánja, - fölötte szükségesnek látják azt, a mire a királyi szent felséget kérik is.
1. § Hogy ő felsége és az ő fenséges fia után, ha a főkapitányok, avagy azok, a kik az időszerint abban a hivatalban vannak, maguk vagy közülök valaki, betegség miatt vagy más okból akadályozva lévén, tisztöket be nem tölthetnék, ő felsége a magyaroknak élére, a hadjáratban, e tisztre alkalmas, magyar nemzetbelieket állitson.
2. § Hogyha bármiféle dolognak végrehajtása fordulna elő, az elsőbben, ő felségének és az ő fenséges fiának a parancsolatjából: annakutána ő felsége mellett a hadseregben levő többi kapitányoknak a tanácsából és kölcsönös egyetértéséből; ne az idegen, hanem a magyar kapitányok megbizásából történjék.
3. § Esetleg, ha valamely okból a hadseregnek megosztása történnék, ebben az esetben is, a magyaroknak élére magyar főkapitányt kell állitani, aki az előirt módon, a magyarokra nézve, az ő felsége idegen helytartójával vagy főkapitányával egyenlő tanácscsal és hatalommal járjon el.
