1552. évi XIX. törvénycikk

az egyik és másik fél alattvalói közt okozott méltatlanságoknak a feledés számára átadása

Mivel pedig az elmult idők pártoskodásai között, innen is túl is, az erőszakos hatalmaskodásokból, olyan sok és szinte meg sem számlálható kár és hátrány származott, hogyha mindazokat az ország törvényei szerint való biráskodás alá vonnák: az igen nagy felháborodást és a viszálykodásnak meg a gyülölségnek magvait szülné.

1. § Megállapitották azért, hogy minden erőszakos hatalmaskodást, kárt, gyilkosságot, méltatlanságot és egyéb ilynemü bántalmat, a melyeket a közelebbi időkben a néhai fenséges János király haláláig, az egyik félnek alattvalói a másikéi ellen elkövettek, épen mintha hadi jogon történtek volna: véglegesen megszünteknek, elenyészetteknek és minden időre eltörlötteknek kell tekinteni ugy, hogy ezek miatt senki a másik ellen se törvényesen, se tettleg föl ne léphessen.

2. § Azok miatt pedig, a melyeket a néhai János király életében, az egy és ugyanazon királynak alatvalói közül, egyik a másikkal szemben; ezenkivül a János király halála után az ország lakosai közül általában akárki követett el, mindenki a másikkal szemben, az ő igazáért perbe szállhasson.