Végre most megálapitották azt is, hogy ezutánra a jobbágyokat sehol, egy helyen is, akármiféle várhoz vagy erősséghez, semmiféle ingyen munkára ő felsége vagy az ő tisztviselői, avagy előljárói soha se kényszerithessék.
1. § Minthogy a sok és felette nagy nyomoruságtól elnyomva és már-már a végromláshoz közel jutva, az ilyen munkákat, a milyeneket tudniillik a közelebbi években végezni kénytelenek voltak, tovább már semmi módon sem végezhetnek; és nyilván való, hogy ezek miatt az ország pusztulásra jut és istennek haragja is napról-napra kétségtelenül nevekedik.
2. § A karok és rendek kérik továbbá a királyi felséget, hogy méltóztassék annak a végzésnek megtartása felől is intézkedni és a fölött őrködni, (a miképen azt most is állhatatosan és kegyelmesen megigérte) hogy ő felségének a katonái, sehol, egy helyen is az állomásukból vagy várőrségükből, avagy az átvonulásban, a szegény jobbágyokkal szemben erőszakoskodásokat el ne kövessenek: azoknak vagyonát, élelmi szereit, zabját és barmait fizetés nélkül erőszakkal el ne vegyék és fölhagyjanak azokkal a méltatlanságokkal és gonoszságokkal, a melyekről ő felségének röviden jelentést tettek.
3. § A falukat és városokat pedig, a törökök szokása szerint, a maguk számára timárokul, össze ne irják és tetszés szerint ne birtokolják. És a kik ennek ellenére cselekednének, azokat ő felsége másoknak példájára keményen megbüntesse.
4. § Az ő felsége katonái részéről okozott károkra nézve (a mely károkról ő felsége mielőbb kibocsátás utján bizonyosságot szerezve és a végrehajtás felől is kegyelmesen intézkedve) méltóztassék a szent felség, a katonák zsoldjából való megtéritésről gondoskodni és azoknak méltatlanságait, erőszakoskodásait és hallatlan gonoszságait büntetés nélkül nem hagyni.
5. § Mert különben, ha ezek büntetlenül maradnak, sem istennek haragját elforditani, sem a végzéseket - bármily erősek legyenek is azok - hatályhoz juttatni nem lehet.
6. § Azt azonban a karok és rendek nem ellenzik, hogy a véghelyeknek megerősitésére, azok a jobbágyok, a kik önként ezen dolgozni akarnak, bérbe fogadhatók legyenek, de azon mód és rend szerint, a melyet Bécsben követnek.
7. § Mert a karok és rendek nem kételkednek affelől, hogyha tudásra jut és hire megyen, hogy a munkának bérét, tudniillik azt a bért, a melyet a munkásoknak Bécsben adnak, naponként megfizetik, hogy senkivel méltatlanság nem történik és senkit el nem nyomnak: a szükséges munkára, minden helyről, még az urak akarata ellenére is, igen sokan fognak egybeseregleni.
8. § A kik, ha mégis valamikor kellő számban nem lennének, erőszakkal őket ne kényszeritsék; hanem a királyi szent felség méltóztassék az ilyen munkásoknak, a szomszéd országokból és tartományokból való bérbefogadásáról gondoskodni: mivel a külföldiek munkára, bérszerzés végett, különben is gyakran szoktak az országba jönni.
