Továbbá a mi a vallás dolgát és az egyházi tizedeknek a főpap urak tetszése szerint való haszonbérletét illeti, erre az ország karai és rendei röviden azt válaszolják:
1. § Hogy ők a vallást illetőleg azoktól el nem állanak, a melyeket e dolog felől a közelebbi országgyüléseken * megbeszéltek és elhatároztak, és a melyeket a királyi felség helybenhagyott és megerősitett; a minthogy mindezekről amaz országgyülések czikkelyeiben több van megirva.
2. § Mivelhogy, ha ők ezekben valami újitást akarnának is, erre a dologra nézve, a vármegyék követei az őket ide küldő feleiktől semmi hatalmat sem nyertek.
3. § De helyesnek itélik, hogy a főpapok, a megnevezett országgyüléseknek, és főképpen az ezerötszáznegyvennyolczadikinak czikkelyeiben foglaltak értelmében, és a világiak is, mindenben, az ő kötelességüknek eleget tegyenek.
4. § Ha pedig valaki vakmerő bátorsággal, nyiltan, ezek ellen a főpapok ellen és az általuk kiküldött hitszónokok ellen támadna és őket meggyalázással és becstelenitéssel illetné, megverné vagy megölné, avagy az istennek házát az isteni felség megvetésével lerontani, romba dönteni, megszentségteleniteni és megrabolni; az egyházban a képeket összetörni avagy megégetni merészelné, az ilyeneket a felség, a dolog valódi állásának földeritése után bünükhez méltóan, a mondott ezerötszáznegyvennyolczadiki országgyülés által ezekre nézve kifejezett módon és rend szerint, törvény utján megbüntesse.
