Noha, az ezen országgyülésen megjelent főpap urak és nagyobb részben a báró urak is, a királyi felségnek, a tizedek haszonbérbe adása módja és rendje, valamint az azokat erőszakosan elvonók megbüntetése tárgyában tett előterjesztését e részben is a legszentebbnek találják; hogy tudniillik: bármelyik egyházi, az ő tizedeit, akármi áron, szabadon haszonbérbe adhassa, - amiképen a világiaknak is megvan engedve, hogy javaikat, ugy a hogy tudják - elidegenithessék; ezért amaz előterjesztéshez - ugy a mint van - állhatatosan ragaszkodnak; mivelhogy, ha az előző években valami ellenkezőt rendeltek volna is, a mai időnek állapota azoktól egészen különbözik, a midőn a főpapoknak és a többi egyháziaknak, az ország védelmére, a várakban és azokon kivül, sokkal nagyobb számu hadakat kell állandóan tartaniok.
1. § Mindazonáltal, nehogy a zavarok, viszálykodások és különféle szerencsétlenségek okozóinak őket tekintsék, a melyek ebből a rendelkezésből a mai felfordult viszonyok között bekövetkezhetnének, a nemes urak elhatározták, mivel még kárukkal is, a köznyugalomnak és közjónak hasznára kivánnak lenni, hogy személyüket illetőleg a jelen alkalommal, beleegyezésüket adják abba, hogy a legközelebbi közönséges országgyülésig, a tizedek bérletügye, az előbbeni állapotában maradjon.
2. § Egyuttal a királyi szent felség előtt ünnepélyesen óvást tesznek, hogy ezt a jogengedményt, az olyan bajoknak kikerülése czéljából, a milyenekről maguk az országlakosok megemlékeznek, csak is az emlitett időre és csak a saját személyükre adják meg.
3. § Mert ugyanazok a főpapok nyiltan állitják, hogy az egyházi fekvő javak és jövedelmek megtartására tett esküjök és a régidőktől fogva mindenkor megtartott szent kánonok rendelkezései ellenére, abba a végzésbe semmi módon bele nem egyezhetnek. És a mit most tesznek, azt önként a nemesség iránti kedvezésből és a közegyetértés érdekéből teszik, de csak ez alkalommal.
