1553. évi XVIII. törvénycikk

a harminczadokról és a harminczadosokról

Továbbá a mi a harminczadok behajtását illeti, elhatározták:

1. § Hogy az urak és nemesek közül senki se vonakodjék a harminczadok behajtóit fekvő jószágaira bebocsátani.

2. § Mindazonáltal ugy, hogy ama helyiségek helyébe, a melyek még az ellenség hatalma alá, nem kerültek, vagy a melyek nyilván való veszedelemnek kitéve nincsenek, ő felsége, más harminczadhelyiségeket sehol se állitson; sőt ha azokat máshová tették volna át, a régi (a mikép azok a helyek régtől fogva megtartva és az ország decretumában is megjelölve vannak) vissza állitani méltóztassék.

3. § És ezenfelül a harminczadosok is, (a milyenekül mindenütt magyarokat alkalmazzanak) tisztüket az ilyen fekvő javakban, azon hely földesurának és az alatt állóknak, a melyben vannak, minden bántalma és kára nélkül gyakorolják.

4. § Azokért a dolgokért, a melyeket az uraknak és nemeseknek bármelyike a saját elhasználására és szükségleteire szokott szállittatni; valamint azokért, a melyek után eddig harminczadot, bármely állásban is, soha senki sem szokott fizetni, u. m.: a csirkékért, ludakért és más ilynemü egy forint értéken alul álló kisebb dolgokért; sem pedig a mészárszékre, avagy más okból, az országban egyik helyről a másikra hajtott barmokért (a miképen eddig a legnagyobb méltatlansággal és bántalommal tették) senkit az urak és nemesek közül harminczadfizetésre ne kényszeritsenek. És azok után, a miket behoztak és kivittek se kényszeritsék magasabb harminczad fizetésére, mint a melyet a közelebbi években az országlakosok közös egyetértéssel megállapitottak.

5. § Idegen adóssággal senki sem tartozik fizetni, hanemha kezességet vállalt.

6. § De nyilvánvaló, hogy elég sulyos büntetés van azokra szabva, a kik a magán használat ürügye alatt kereskedést üznek és kalmárkodnak, vagy másképen a harminczadokban csalnak, avagy a harminczadosok ellen erőszakoskodnak:

7. § Épp azért jónak látták, hogy a nemes urak, vagy azoknak előkelőbb tisztjei, a midőn saját használatukra ilyen holmikért küldenek, a szállitóknak myilt levelet tartoznak átadni, a mely levelet a harminczadosok látva, a dolgok átvitelét megengedjék.