Kérik továbbá ő felségét az ország karai és rendei, hogy a mikép ő felsége több izben megigérte és a hogy az ország jogai és szabadságai is megkivánják:
1. § Méltóztassék az országban, az országnak, ugy harminczadosaiul, mint egyéb tisztviselőiül és a magyar jövedelmeknek kezelőiül, valamint a váraknak és egyéb helyeknek előljáróiul magyarokat tenni és nem külföldieket; mivel a közös panaszokból már sokszor megérthette ő felsége, hogy az ilyen idegen tisztviselők az ország lakosait mennyi méltatlansággal és kárositással illették, mert tudták, hogy az országban fekvő javaik nincsenek s így őket senki el nem marasztalhatja és büntetéssel nem sujthatja.
2. § Ezenfelül méltatlannak látják azt is, hogy ezek a külföldiek, még ő felségének és az ország biráinak magyar pecsét alatt kiadott leveleit sem veszik semmibe.
3. § Mindezek, a mikről ő felségének gyakran bővebb fölterjesztést tettek, az országnak hátrányára és az országlakók szabadságainak nem csekély bántalmára és kárára történnek.
4. § A harminczadok fölhajtása körül, avagy más ügyekben pedig, ha az országban a harminczadosok vagy más országos tisztviselők között, akár mi módon viszályok merülnének föl, ezeket ne utasitsák az udvari kamarához, vagy a kormányzó urakhoz és az ausztriai kamarásokhoz, hanem a helytartó úr és a magyar kamara tanácsosai utján vitassák meg és végezzék el.
