1553. évi XXV. törvénycikk

a vár ostroma alatt rendületlenül kitartott egri katonák javára tiz dénárnak adózásáról

Továbbá: mivel a közelebbi hónapok alatt, a katonák a jó isten kegyelméből Eger ostromától fölszabadultak: de az ostromlás alatt nagy részük sulyos sebet kapva, többen pedig részint testüknek tagját vesztve, részint megcsonkitva: élelmük megszerzése tekintetében a mások segélyére szorulnak, ez okból mindezek, a kik az egész hazának voltak hasznára, érdemesek arra, hogy mindnyájan mindenkinek jótékonyságát érezzék.

1. § És a nemesek meg a vitézlő férfiak közül is többen, a kik a közelebbi évben derekasan harczoltak s török rabságba estek, de a mivel magukat kiváltanák, nincsen: az ország karai és rendei előtt az ő kiszabaditásukra valamely általános segély megadásáért esedeznek.

2. § Ezért a karok és rendek, a mindkét rendü embereknek kegyes tekintetbe vételével és ő felségének jóakaratu beleegyezése mellett, egymásközött megállapitották, hogy az ő felsége számára, két határidőben egybegyüjtendő fennebbirt két forint mellett, minden egyes jobbágyuktól ugyanazon összeirás alapján tiz magyar dénárt szedjenek be (tudniillik mindenik határidőben öt-öt dénárt) és szolgáltassál azoknak kezébe, a kiket ugy maguk az egriek, mint a foglyok, az ilyen segélynek a közöttük való kiosztásával megbiznak, e dologban azt a rendet és módot tartván szem előtt, hogy ebből a pénzből mindenki a maga rendjéhez és rangjához képest, érdeme szerint részesüljön, a miképen az országlakosok e tárgy felől bővebben értekeztek és végeztek.

3. § De maguk a nemesek is fölajánlották, hogy erre a segélyre egészen a saját zsebükből, tiz dénárt fizetnek; és ezt azok utján, a kiket a decretum kiigazitásának megvizsgálására Pozsonybe küldenek, a legközelebbi szt. Lukács ünnepére ő felsége kamarája számtartójának, tudniillik Mossóczi László diáknak a kezéhez fogják szolgáltatni, hogy ez a számtartó azt, az emlitett módon, ugy az egriek, mint a foglyok között kioszsza.