1553. évi XXIX. törvénycikk

a szabad és bányavárosok áruczikkeiktől vámot ne fizessenek

Továbbá, mivel a szabadvárosokat és a királyi felségnek a felső részeken levő hét bánya város polgárait, azoknak megerősitett kiváltságaik és régi szabadságaik ellenére némely helyeken igazságtalanul és méltatlanul vámok fizetésére kényszeritik, letartóztatják és háborgatják:

1. § Ő felségét kérik a karok és rendek, hogy azoknak kiváltságait az összes karok és rendek minden emberével sértetlenül megtartatni méltóztassék; tőlük ugy a behozott, mint a kivitt tárgyaik és áruczikkeik után semmi vámot se szedjenek.

2. § És hogy a bányavárosok majorjai is, melyeket a néhai felséges királyok ezeknek a városoknak és a nehéz meg igen költséges bányamüvelésnek elősegitésére tartottak fön, és a melyek a megyében ezelőtt adót nem fizettek, ezen szabadságaikban megmaradjanak.

3. § És hogy az országba behozott áruczikkek lerakó helyei ugyanazok maradjanak, a melyek szokás szerint régtől fogva voltak és e tekintetben minden szabad városnak kiváltságait megtartsák; a miképen ő felsége, tekintettel a szomszéd tartományokban levő hiveinek jogaira is, megigérte, hogy az áruczikkek lerakására nézve, mind a két félnek érdekében azt, a mi igazságos és méltányos, meg fogja tenni.