1553. évi XXX. törvénycikk

a vármegyei tisztségeket magyaroknak adják és Lánsér várát valamelyik magyar váltsa vissza

Azt is kérik, hogy ő szent felsége Sopron-Mosony és más vármegyék tisztségét, a melyet eddig német urak töltöttek be; hű magyarjainak adományozni méltóztassék:

1. § És ezenfelül kegyelmesen megengedni, hogy Lánsér várást (a mely Magyarországon van és az országtól elszakitani sem kell) a pénz lefizetése mellett valamelyik magyar Magyarországhoz visszaválthassa; a minthogy ő felsége erre a várra nézve, a magyar tanácsosaival való érett tanácskozás után megigérte, hogy akképen fog határozni, hogy jogosan senki se panaszkodhassék.

2. § A karok és rendek pedig remélik, hogy a tanácsos urak, e tárgyban ő felségének, olyan tanácsot fognak adni, a mely Magyarország szabadságaival és jogaival megegyezik.

3. § Mind a megemlitett, mind pedig a többi vármegyék ispánjai, az országos decretumban kifejezett forma szerint esküt tenni tartoznak.

4. § A mely vármegyék ispánjai pedig azt állitják, hogy az esküt ő felsége előtt tették le, azok az ilyen eskütételről a vármegyének hiteles bizonyitványt mutassanak be és tisztüket ugy gyakorolják.