1554. évi II. törvénycikk

a király megtiltja, hogy a ki nem fizetett katonák, a jobbágyoktól valamit erőszakkal elvegyenek avagy eleséget rovásra vegyenek

A szent felségnek megköszönik azt is, hogy ő felsége az ő hiveinek, ugy személyesen, mint irásban kegyelmesen kijelenteni méltóztatott, hogy mindazok a károk, erőszakoskodások és gonoszságok, a melyeket az ország több helyén, ebben az évben ő felségének ugy a belföldi, mint az idegen katonái, a karok és rendek jószágain okoztak és elkövettek és a melyekről az ő közös fölterjesztésükből értesült: tetszése ellenére voltak és vannak.

1. § És hogy jóságosan megigérte, sőt hiveit többször bizonyossá tette affelől, hogy ezutánra nem csak eltiltja és alkalmas eszközökről gondoskodik arra nézve, hogy ilyesmi büntetlenül ne történjék; hanem a multakra nézve is szigoru vizsgálatról, valamint bármely megkárositott ember részére a kellő elégtételről és az ilyen erőszakoskodó emberekkel szemben, az igazságnak érdemük szerint való kiszolgáltatásáról valósággal gondoskodni fog.

2. § És nem fogja megengedni, hogy jövőre akár az ő, akár a más katonái, mégha fizetve nincsenek is rovásra, vagy bármely elszámolás mellett (a miképen ez évben több helyen történt) a jobbágyoktól vagy bármely más embertől, eleséget vagy egyéb dolgot kaphassanak és büntetlenül elvehessenek.