1554. évi III. törvénycikk

az országlakók készek a királynak a segély fölajánlására

Továbbá mivel ő szent felsége, megemlékezvén a fölötte nyomasztó szükségekről és költségekről, a melyeket a véghelyeknek fentartására és erősitésére, valamint hadainak az ellenség támadásaival szemben való táborban tartására naponta tennie kell, bizonyos segélynek a magyarországi hivei részéről való megadását kivánta, (a miképen ezt a többi országai és tartományai is teszik.) Az ország karai és rendei, noha már annyi éven át, a közös, sőt azonfelül köztük duló belső ellenségeskedések miatt, meg sem számlálható károktól és sulyos szorongatásoktól elnyomva vannak és már csaknem tönkre jutottak; és jobbágyaikat a közelebbi években, a dögvész, éhség és a fegyver már annyira elsanyargatták, hogy a legtöbbjüknek a félmeztelen testükön kivül alig van egyebük:

1. § Mindazonáltal, hogy minden ember előtt nyilvánvaló legyen, miszerint az ő felsége iránt való engedelmesség mellett, a maguk és édes hazájuk javáért és megmaradásáért (még erejükön felül is) a végső szükségben semmit sem tagadnak meg: ő felségének erre az évre is, az alább irt módon segélyt határoztak.