Hogy két határidőben, tudniillik az első határidőben a legközelebbi keresztelő Szent János születése napján, másodizben pedig minden szentek napján, az összes karok és rendek fekvő jószágain, már mindjárt és mindenütt megejtendő uj összeirás után, két magyar forintot szedjenek fel és azt az adószedőknek, vagy az ő felsége kamarájából evégett kiküldendő ilyetén embereknek kezébe szolgáltassák.
1. § Tudniillik: mindenik határidőben, mindenütt, minden jobbágy, a kinek hat forintot érő vagyona van, egy forintot fizessen, de csak az adóköteles egész kapuk avagy egész telekállományok után, még ha azokat ketten, hárman avagy többen laknák is.
2. § A leégett és ujonan épitett házakat adó alá ne vessék.
3. § És, hogy azok a jobbágyok, a kik a török hatalomnak is alávetve vannak, ennek a segélynek csak felét tartozzanak fizetni.
4. § Az adókivetők pedig, a kiket az ilyen segély összeirására ki kell küldeni, a fennebb mondottakra nézve mindazonban egyedül ama helység birájának, a hol az összeirást megtenni tartoznak, az esküjében megnyugodjanak.
5. § Mindazonáltal ugy, hogy a mennyiben az adókivetők a törököknek alávetett jobbágyokat illetőleg, a birák esküjével meg nem elégednének, a szolgabiróktól (a kik az összeirásnál a régi szokás szerint velük lenni tartoznak) az igazság felől, eskü és hit alatt, a mire különben is kötelezve vannak, bizonyosságot szerezhetnek; maguk a szolgabirák pedig bármely jobbágyra nézve, a ki az ő járásukban, a törököknek alávetve van, ugyan azon eskü alatt tartozzanak vallomást tenni.
6. § És az ilyen adózás alól egy szabados se legyen kivéve: azokon kivül, a kik állandóan az uraknak fizetésében, ellátásában és ruházatában vannak; vagy azoknak lovakkal avagy egyéb nemü béradással szolgálnak.
7. § Az összeirás idején pedig ezek a vizsgálók mindenütt gondos és hű nyomozást tartsanak: még az elmult soproni * adókivetésről is, az iránt, hogy az adókivetők helyenként mennyit szedtek föl? és azután ezt a kinyomozást az ő felsége kamarájához szolgáltassák be, hogy az előző segélyre nézve is a valóságot megismerjék és ha az tünnék ki, hogy hátralék van, azt késedelem nélkül fölhajtsák.
8. § És mivel a királyi felség az ország karainak és rendeinek megigérte, hogy ugy az idegen, mint a magyar hadait is, ezeknek a rendeknek fekvő jószágairól, a melyekben eddig tetszésük szerint minden fizetés nélkül rovásra éltek és naponként élnek, elfogja mozditani és állomásukra áthelyezni, a hol szolgálataikat a jobbágyok és más hivek megkárositása nélkül teljesithetik; és pedig április hó ötödikétől számitva, a magyarokat tizennégy nap alatt, a spanyolokat pedig legfennebb három hónap alatt.
9. § És ezenfelül, hogy biztosokat fog kiküldeni, a kik az országos rendeknek ugyane czélból kiküldött embereivel, minden helyen vizsgálatot tartsanak, hogy azok a katonák avval, hogy eleséget avagy egyéb dolgokat fizetés nélkül vettek el, kinek mi kárt okoztak? Hogy az ország rendeinek e czélból kiküldött emberei akkor, a midőn a királyi felségnek biztosai a jobbágyokkal számot vetnek, jelen legyenek és lássák, hogy ezek a királyi biztosok, ha a katonák és a jobbágyok közt, a kapott eleség vagy egyéb szenvedett kár megbecslésében eltérés merülne fel, miképen fognak a joggal és igazsággal megegyezően határozni? És tudják meg, hogy az ilyen fizetés nélkül adott eleségért és elszenvedett károkért, a katonák zsoldfizetése idején, azoknak miképen kell eleget tenni? Az országos rendek (a miképen a királyi felség is, kegyelmesen fölajánlotta, hogy részükre mindennemü fizetés és kártérités megadása iránt gondoskodni fog) ezen királyi kegyelmes igéretben megnyugodván, azt ő felségétől, szives igérete szerént alázattal elvárják.
10. § És, hogy maguk a katonák is, az előirt néhány nap alatt mindenkinek a fekvő jószágáról az érintett módon, a nélkül, hogy valakinek terhére avagy sérelmére lennének, állomásaikra térjenek és ott is, a mások sértése és kárositása nélkül maradjanak és többé senkinek a jószágára (ingyen élősködni) vissza ne térjenek, kivévén ha valamely hadba szállanak és akkor is, a hadaknak és hadcsapatoknak átkelésében mindezen kártételtől óvakodjanak.
11. § És, ha esetleg megtörténnék, hogy ez idő alatt, tudniillik a katonák elvonulása közben, a biztosokat a károk felvételére és megtéritésére, valamely okból a fennebb irt módon ki nem küldenék; vagy az ország távolabb eső vidékeire is (a hol az utóbbi hónapokban, a mikép mondják, szintén nem közönséges károkat és erőszakosságokat követtek el) ily rövid idő alatt ezeket a biztosokat ki sem küldhetnék; akkor az ő felsége adókivetői, a kiket az előbbi segélynek az összeirására kibocsátottak, tartozzanak és legyenek kötelesek az egyes vármegyékben, az ezen megyékből arra kiküldött emberekkel, minden mezővárosban, majorban és faluban, az ő felsége bármiféle katonái részéről, a fennebb mondott néhány nap alatt okozott károkról gondos és hü nyomozást tartani.
12. § És az ilyen hű és gondos vizsgálat megtörténtével (a melyre nézve ugy az adókivető, mint a vármegyéktől kiküldendő nemesek esküvel legyenek kötelezve:) a segély felhajtása idején, ugyanazokra a károkra nézve, a melyekről kitünnék, hogy bárhol is akár a nemeseknek, akár a parasztoknak, az alatt a nehány nap alatt okozták, vagy esetleg az összeirás idejéig ezután is okoznának, annak a helységnek a segélyéből, a hol a kárositás történt, a kárvallott embereknek azonnal elégtételt szolgáltassanak.
13. § Hogyha ennek az egy helységnek a segélye azoknak a károknak megtéritésére elégséges nem volna, akkor és ott az adókivetők avagy azok, a kiket ezen segélynek a beszedésére a királyi kamarából kiküldöttek és a kiknek erre nézve ő felségétől és a magyar kamarásoktól különös megbizatásuk van, a szomszédos helységek hadi segélyéből pótolják ki; vagy ha az adókivetők ezt megtenni elmulasztanák, akkor maguk az alispánok tartoznak ilyen elégtételt szolgáltatni.
14. § Szintén ily módon, ugy az okozott károkról és azoknak megtéritéséről, mint ama katonáknak és kapitányoknak a személyéről és nevéről, a kik, vagy a kiknek vezetése alatt az ilyen károkat okozták, vagy egyéb erőszakoskodásokat nyilvánvalóan elkövették, ugyanazok az adókivetők igazán beszámolni tartoznak, hogy az ilyen kártéritésre forditott segélypénzt a királyi felség a katonák zsoldjából visszatarthassa és a sulyosabb erőszakosságokra és gonosztettekre nézve (a melyek sulyosabb büntetést is érdemelnek) ő felsége a mikép kegyelmesen megigérte, igazságot szolgáltathasson.
15. § A soproni országgyülés idejétől számitott április ötödik napja előtt való egyéb károkra, bántalmakra és erőszakoskodásokra nézve, a melyeket ő felsége katonái bármely helyen elkövettek, a biztosok a vármegyék embereivel együtt hasonló módon vizsgálatot végezni tartoznak.
16. § Vagy ha biztosokat ki nem küldenének, akkor az első segély számba vételének eszközlésére, a fennebb mondott adókivetőket ugy kell kibocsátani, hogy azok ugyanezen alkalommal a vármegyéknek e czélra az emlitett módon kiküldendő embereivel együtt a nemeseket és jobbágyokat ért korábbi ilyen károkra és erőszakoskodásokra nézve is, igazságos, bizonyos és helyes vizsgálatot végezni tartozzanak.
17. § A mely vizsgálatot az adókivetők is a megnevezett emberek pecséte alatt irásba foglaljanak: és arról mindenütt két egyenlő példányban, a mikép mondva van, az adókivetőnek és a vármegye kiküldött embereinek a pecsétével ellátott kimutatást készitsenek, a melyeknek egyike az adókivetőnél, a másika pedig a vármegyénél maradjon, hogy ha esetleg azoknak a károknak megtéritése körül késedelem állana be, a vármegye ennek a kimutatásnak az alapján kérésével a királyi felséghez fordulhasson és az elégtételért a maga módja szerint esdekelhessék.
