A mi pedig a jobbágyok munkáját illeti, a melyet a váraknak és véghelyeknek megerősítésére fölváltva kell teljesiteniök, arra nézve megállapitották:
1. § Hogy az összes uraknak és nemeseknek, meg a többi karoknak és rendeknek fekvő jószágaiból, a porták száma szerint (a melyeket a fennebb irt adókivetésről szóló végzés értelmében kell összeirni) a munkás-emberek mindenünnen, a közelebb levő véghelyekre, melyeket ő felsége megerősitendők gyanánt megnevez és a munkások részére a napi bérnek leendő kifizetését kijelenti (az ezen véghelyekre és az ezekkel szomszédos vármegyékre nézve akkor megejtendő árszabás szerént, a mikor ő felsége e helyeknek a neveit tudatni fogja) kimenni tartozzanak.
2. § És ezeket a földesuraik, még akaratuk ellenére is, ez évben legalább egyszer, a munka előljárójának a megkeresésére (a milyenül ő felsége mindenütt e végből magyar nemzetiségüt alkalmazzon és ama helynek kapitányai is magyarok legyenek) kiküldjék és ott mindnyájan hat napon át, tudniillik a vasárnapot követő naptól a következő szombat elteltéig az illető véghely megerősitése körül, a részükre kiszabott munkában megszakitás nélkül kitartani kötelesek legyenek.
3. § Mindezeknek pedig a napi bérét, a miképen ő felsége megajánlotta, ugy a mint Bécsben, minden nap kifizessék.
