1554. évi IX. törvénycikk

a munkásokat veréssel ne illessék; és arról, hogy a munkáért mit kapjanak?

Ennek a hat napnak az elteltével pedig szabadon mehessenek haza, vagy a hová inkább akarják és a meghatározott időn tul semmi szin alatt se kényszeritsék munkára.

1. § És ez idő alatt is, ha valamely napra nekik az ilyen napi bért ki nem fizetnék, a munkát a következő napon szabadon otthagyhassák és őket erővel vissza ne tarthassák.

2. § Azon idő alatt pedig, a mely alatt munkában állanak, semmi erőszakot vagy verést (a mikép eddig történt) ne szenvedjenek; és hogy a főpap és báró urak fekvő jószágaiból ezekkel a jobbágyokkal, maguk az urak arra kiszemelt embereket küldjenek, a kik a jobbágyokat oda vezessék és a megszabott időn át ezeket munkában tartsák és az idő leteltével, a munka előljárója számára a földesuraktól magukkal vitt jobbágyok munkabérének attól történt teljes kifizetéséről felmentő és nyugtató levelet adjanak és tőle is viszont ilyent vegyenek arra nézve, hogy a földesurak jobbágyai a hat napi munkát, a melyre ezen végzés értelmében kötelezve voltak, teljesitették.

3. § A szolgabirák utján, ugyanez történjék minden vármegyében a nemesek és a többi rendek jobbágyaira nézve is, a kiket ugyanazon módon kell elbocsátani, hogy ennek a rendnek a megtartásával, a bér megfizetésében és az oda viendő jobbágyok számában semmi csalást el ne kövessenek és azokat, a kik a köteles munkát elvégezték, arra ismét ne kényszeritsék.

4. § És mivel igen fontos dolog az, hogy a munkára menő jobbágyok semmi bántalmat és erőszakot ne szenvedjenek (a miképen mondva van), az ország rendei azt vélik, hogy a királyi felségnek a munkaelőljárók beállitására a legnagyobb gondot kell forditania, a kik a munkásoknak a bért hüségesen kifizessék és semmit meg ne engedjenek, a miért a rendek méltán panaszkodhatnának és ezutánra az ilyen kötelességektől vissza rettennének.

5. § Ezt pedig ugy vélik helyesen elérhetőnek, ha az ottani őrségre kirendelt német kapitányoknak ezek fölött semmi hatalmuk sem lesz és maguk is az egyes megyék oda küldendő munkásainak berendezésén és bérszabásán kivül (a mely szabályozásnak irásban ezeknél a munka vezetőknél kell lennie) semmibe sem elegyednek.

6. § És az ország rendei ugy hiszik, hogy e rendszabás megtartása mellett ő felségének bármelyik véghelyén, nehézség nélkül elégséges munkása fog lenni.

7. § És mivel nyilvánvaló, hogy az erőditési munkálatokat ily módon, szekerek és igavonó barmok nélkül folytatni nem lehet, elhatározták, hogy a hat napi munkára a megerősitendő helyekhez a barmokat és szekereket csak is a közelebbi és nem a távolabbi vármegyékből (a mi igen terhes lenne) küldjék, olymódon tudniillik: hogy minden tiz porta után egy-egy hatökrös szekeret küldjenek. Mert nálunk az ilyen paraszt szekerekbe ritkán szoktak lovakat fogni és minden ökröktől vont szekér után csak fele részét fizessék annak a bérnek, a mit az ilyen munkára használt lovak után Bécsben fizetni szoktak.

8. § A kik pedig szekerükbe lovakat foghatnak, azokat ugy fizessék, a hogy a lovakért Bécsben fizetnek; tudniillik minden két lóért kocsissal együtt, egy egész napra negyven magyar denárt. Az ország rendei ugy hiszik, hogy ilyen kikötés mellett minden munkára elégséges szekér és igavonó marha fog rendelkezésre állani.