Az ország rendei ugy vélekednek, hogy a körmöczi kamarában tallérok verését tovább folytathatják, miután azokra nézve ő felsége kegyelmesen kijelenteni méltóztatott, hogy azokat a tallérokat tizennégy latos finomságban vereti, a midőn a magyar dénárokat csak nyolcz latosban verik: és tallérokba az ezüstnek alig egy ötöd részét, a többit pedig mind magyar dénárokba verték.
1. § És ő felsége jóakaratulag megigérte keresztülvitelét annak, hogy abban az országban a tallérok kilenczvenhárom magyar dénárnyi és nem nagyobb értékben forogjanak és fogadják el azokat: a miről ő felsége eme szives igéretéhez képest gondoskodni méltóztassék, hogy azt Esztergom urának és az ő pisetariusának eddig gyakorlott és megszokott hatalma mellett, ugyanabban a körmöczi kamarában, hasonlóképen szigoruan megtartsák és az ezüstnek az országból való kivitelét meg ne engedjék.
2. § Ha csak történetesen vagy ő felségének vagy az ő fenséges gyermekeinek hasznára és szükségeire nem vinnének ki valami ezüstöt, avagy ha azt érdemes személyek alázatos kérésére ő felsége különös megbizásából meg nem engednék.
3. § És ő felsége gondoskodjék a felől, hogy szives igéretéhez képest az ő kegyelmes engedélylevele nélkül az ő tisztviselői senkinek kivitelre ezüstöt ne adjanak, vagy bárhová kivinni ne engedjenek.
4. § És a kiket ebben vétkeseknek találnának, azoknak érdemükhez mért megbüntetését elrendelje.
