1555. évi III. törvénycikk

a király részére két forint hadi segélynek felajánlása

A mi pedig a hadi segélyt illeti, noha a szegény jobbágyok az országban mindenütt már eléggé, sőt fölöttébb nyomva és sarczolva vannak, nemcsak a törököktől, a kiknek számára, annyi mindenféle szolgáltatásokat és adókat kell hordozniok: hanem még a mieinktől is, és ezek mellett a dögvész meg egyéb bajok számukat is annyira leszállitotta, hogy kevés az, a mit tőlük a legnagyobb nehézséggel is fölszedhetőnek találnak:

1. § Mindazonáltal az Ő felsége előterjesztésében fölsorolt okoktól vezetve, Ő felségének, a hadak tartására és az erőditésekre, erre az évre, két forint segélyt, két határidőben, tudniillik, az első határidőben: a jövő szent Mihály napjára, a második határidőben pedig, a következő Gyertyaszentelő Boldogasszony napjára, mindenik határidőben egy-egy forintonként, minden egész portás jobbágyuktól, az előző év legujabb végzéséhez képest, megajánlanak.

2. § Az emlitett első határidőre eső összeirást tegyék meg ujból; a második határidőre eső segélyt pedig az első határidő összeirásához képest szedjék föl.

3. § Akképen, hogy erről az országgyülésről hazatérésük után azonnal vármegyei széket vagy gyülést tartsanak és ott mindenkinek tudtára adják, hogy a következő tizenötöd napra az összes rendek magukat készen tartsák és a királyi kamarából kiküldendő adókivetőket maguk közé bebocsássák, és az azt követő tizenöt nap multán, mindenki a maga fekvő jószágából, a hol az összeirás végbe megy, azt a hadi segélyt, az ilyen összeiráshoz képest, minden kifogás és tétovázás nélkül, az adókivető kezéhez egészben beszolgáltassa.