1556. évi IV. törvénycikk

elhatározzák, hogy a várak megerősitésére, az alispánok kezéhez, minden jobbágy után ötven dénárt adnak és ugyanarra a szükségre, bér mellett három napra, minden száz jobbágy után négy szekeret küldenek

Annakutána a jobbágyaik számához képest, az urak és nemesek, valamint a többi birtokosok tartozzanak az előbb mondott összeirás szerint, a várak és az alább megnevezett helyek megerősitésének szükségére, minden egyes jobbágy után egyenkint, a saját javaikból és jövedelmeikből, két határidőben és pedig az első határidőben a legközelebbi Gyertyaszentelő Boldogasszony napján; a második határidőben pedig az emlitett Keresztelő szent János napján, ötven dénárt adni és fizetni és mindenik vármegye alispánjának a kezéhez szolgáltatni.

1. § Ezt a pénzt pedig az alább irt mód és rend szerint forditsák a véghelyeknek (a melyeket alább szintén megneveznek) megerősitésére.

2. § Ugyanezeknek a véghelyeknek a megerősitésére, ugyanazok a karok és rendek az alább irt módon, minden száz jobbágyuk után az erőditési szolgálatoknak három napon át napi bérfizetés mellett való teljesitésére négy szekeret ajánlottak föl.

3. § És egy ilyen szekérbe sem tartoznak négy lónál többet befogni és azokért a szekerekért a kisérő emberekkel együtt naponként nyolczvan magyar dénárt fizessenek: és ökröt sem többet hatnál, a melyért az emberével együtt naponként hatvan dénárt adjanak.

4. § Azokat a szekereket és barmokat, valamint a velük levő embereket pedig a mondott három nap tartamán tul, munkára ne kényszeritsék: magukat az embereket úgy a miképen némely idegen tisztviselők, különösen Győrben ezt több izben tették meg ne verjék: különben még a kiszabott idő letelése előtt szabadon haza térhessenek és abból a vármegyéből, a hol ilyes valami történt, ezután munkára több szekeret ne küldjenek.

5. § A többi fenmaradó munkára nézve pedig ugy vélekedtek, hogy arra munkásokat szekér és igavonó barom nélkül, találni lehet, főképen ha ő felsége el nem mulasztja azt, hogy a pozsonyi, komáromi, óvárii és egyéb várainak tartozékaiból, a munkásoknak kibocsátását a végzés szerint elrendelje, valamint az Austriának elzálogositott várak tartozékaiból is, a melyeknek fentartása Győrt és Pápát illeti és a melyek a fejedelmek megegyezése alapján, az ilyen munkákat a magyarok közt kell hogy teljesitsék.

6. § Méltóztassék ő felsége az ilyen munkákhoz, főkép pedig Győr és Pápa erőditéséhez ideje korán cseh munkásokat is bérbe fogadni.