1556. évi X. törvénycikk

Pozsony, Győr és Mosony vármegyék munkái

Pozsony, Győr és Mosony vármegyékben a győri várhoz, Komárom vármegyében pedig a komáromihoz, mindenkinek a fekvő jószágából (kivéve Esztergom főtisztelendő urának, a szigeten kivül az ezen Pozsony, Komárom és a többi bármelyik Duna melléki vármegyében fekvő jószágait, a melyek a munkát az ő várához tartoznak teljesiteni) a munkát és a szekereket ugy osztották be, hogy ha ott Győrben és Komáromban szekereket és munkásokat találhatnak, akkor mindenik vármegyének az embere az egész fél forint adót naponként történő fizetés mellett, adja ugyanott a szekereseknek és munkásoknak, a Bécsben szokásos fizetési mód szerint.

1. § Hogyha ezekben a fekvő jószágokban szekereket és munkásokat nem találhatnának, akkor azokat ugyanezekben a vármegyékben, ugy a királyi felségnek mint az uraknak és nemeseknek fekvő javaira is, az ötven dénár mennyiségéhez képest a legközelebbi királyi adó összeirása szerint vessék ki.

2. § És az előre bocsátottakhoz képest Győr, Mosony és Pozsony vármegyékből Győrhöz, Komárom vármegyéből pedig Komáromhoz felváltva küldjék, a mig ezt az ötven dénárnyi összeget a szekereseknek és munkásoknak teljesen ki nem osztják és ki nem adják.

3. § És ezeknek a vármegyéknek a jobbágyait, a kapitányok vagy azokon a helyeken a munkások előljárói, se most, se azután, továbbá ama helyekre szekereknek vagy munkásoknak az adására ne kényszeritsék.

4. § A királyi felség pedig méltóztassék elrendelni, hogy saját jobbágyait is, a kik az emlitett vármegyékben a pozsonyi, óvári és komáromi várakhoz tartoznak, ama vármegyék nemeseinek jobbágyaival együtt, az emlitett munkáknak az előirt módon való teljesitésére, a többiekkel egyformán kényszeritsék.

5. § Mert különben az urak és a nemesek is a maguk jobbágyait csak nagy nehézséggel szorithatnák a munkákra, ha azt látnák, hogy Ő felségének a jobbágyai (a kiknek java és fennmaradása az övékével egyenlő) semmi terhet sem hordoznak.