1556. évi XIX. törvénycikk

azokon a helyeken, a melyeken előbb minden száz jobbágy után, két lovas katonának a tartása volt elhatározva, állandóan hármat tartsanak

Továbbá, az ország karai és rendei megállapitották, hogy a helyett a két-két lovaskatona helyett, a kiket, a közelebbről mult országgyülés végzéséhez képest, minden száz jobbágy után folytonosan tartaniok kellett, ezután Ő felségének a többi hadai mellett, az ország állandó védelmére, hasonlóképen minden száz jobbágy után megszakitás nélkül, három-három lovas katonát tartsanak.

1. § Ezek a lovasok pedig ama helyeken és azok mellett a kapitányok mellett maradjanak, a kik mellé ezeket a lovasokat a közelebbi országgyülés rendelte, hogy ott maradni tartozzanak.

2. § Egyedül azt véve ki, hogyha az urak valamelyikének a fekvő jószágai több vármegyében vannak szétszórva, ugyannyira, hogy valamelyik vármegyéből csak is két-három, vagy körülbelül négy lovast állithatna ki; ezek a kevés számuak, a másik, szomszédos vármegyében levő fekvő javaiból kiállitandó nagyobb számuak közé állithatók, a hol annak az úrnak több fekvő jószága van.

3. § Különösen pedig Esztergom főtisztelendő ura tartozzék a saját egyháza káptalanjának és a turóczi prépostságnak fekvő jószágaiból az ilyen hadait a határokon, tudniillik az ő ujvári vára körül tartani, a mely az ellenség torkában fekszik; és nem kevésbé tartozzék azokat a vármegyei hadakkal együttesen, a nádor ur vagy a király, illetőleg az ország valamely kapitánya mellett, a midőn azon vármegye hadainak, valamely hadjáratba kell szállaniok, maga az esztergomi úr is elküldeni.