A részleges hadjáratra nézve pedig megállapitották:
1. § Hogyha rögtönösen valamely ellenségeskedés találna fölmerülni, a mely által vagy várat vennének ostromlás alá vagy pedig az ország valamelyik részének a veszélyeztetésére, az ellenség valóságos hadsereg alakjában még ennél is valami súlyosabb dolgot követne el:
2. § A mely ellenségeskedésnek az eltávolitására, a midőn tiszténél fogva a nádor urnak kellene fölkelnie: azon a három lovaskatonán kivül, a kiknek állandó fentartását elrendelték, és a királyi felségnek az ország védelmére az előirt módon folytonosan fenntartandó hadain kivül, az összes urak és nemesek is, a kik eme veszedelemhez és ellenséges hadjárathoz közelebb vannak (kivéve ugyanis azokat a tisztviselőket és szolgákat, a kik uruknak szolgálatában elfoglalva vannak, avagy az erőditvényekben és várakban tisztet viselnek; de a kik a maguk személye helyett szintén elegendő lovaskatonát küldjenek) a nádor úr személye mellett a saját személyükben is fölkelni tartoznak.
3. § Az egytelkes nemesek is tartozzanak minden öt nemesi udvarház után, egy jól fölszerelt és fegyverzett lovas katonát küldeni és ama részleges hadjárat befejeztéig, a saját költségükön ott tartani.
