Miután Pelsőczi Bebek Ferencz és az ő fia: György, ezelőtt is ő felsége ellenében, a nyilvános lázadásnak és az engedetlenségnek kijelentésétől vissza nem iszonyodtak és közelebbről megidéztetvén: az ő felsége személye előtt való megjelenést, valamint az ellenükben emelt lázadás és egyéb gonosz büntények alól, önmaguknak a tisztázását teljesen elmulasztották:
1. § Ezért, miután ellenükben ezen a közönséges országgyülésen törvényesen eljártak, szem előtt tartván mindazt, a mit az ilyes dolgokban a jog és a közönséges végzések szerént meg kell tartani; elsőbben is a királyi szent felségnek és aztán az ország összes karainak és rendeinek, egy és ugyanazonos megegyezésével, ellenük az itéletet meghozták és kihirdették s őket a hűtlenség bünében elmarasztalták és nyilvánosan levelesitették.
2. § Azzal a hozzáadással, hogy Bebek Ferencznek és Györgynek az összes szolgái és czinkosai, bármi rendüek és ranguak legyenek, ha a fennebb emlitett itélet kihirdetésétől, az az: a Szent Pál apostol fordulása napját megelőző legközelebbi péntek naptól kezdve, negyven nap alatt ezeknek a szolgálatát és pártját oda nem hagyják és azt, hogy a királyi szent felségnek engedelmes hivei, nyilván be nem bizonyitják: magukat is tényleg ugyanazon büntetés alá esetteknek tekintsék.
