A bécsi békekötés

(1606)

Mi Mátyás, Isten kegyelméből Ausztria főherczege, Burgundia, Styria, Karinthia, Krajna és Württemberg herczege, Habsburg és Tirol grófja stb. a jelen levelünk rendében adjuk emlékezetre és tudtára mindenkinek a kit illet:

1. § Hogy a császári és királyi szent felség, a mi nagyon tisztelt urunk és testvérünk, a mi különös közbenjárásunkra kegyelmesen hajolván, a nemes Magyarországon támadt mozgalmak és zavargások lecsillapitására nekünk teljes hatalmat adott; a minek következtében a császári és királyi szent felség akkori belső titkos és más tanácsosainak, meg biztosainak a közbejöttével egyezkedés történt és végül megállapodás is jött létre, a melyet mind a két fél biztosai aláirásukkal és pecsétjük reányomásával megerősitettek:

2. § Minthogy azonban tekintetes és nagyságos kismarjai Bocskay István ur és a vele tartó magyarok részéről e fölött bizonyos nehézségek még fentmaradni látszottak; a melyeknek ujólagos megvizsgálására nagyságos illésházi Illésházy István, Liptó és Trencsén vármegyék ispánja, a melléje adott többi nemesekkel, tudniillik: vizkeleti Vizkelethy Tamással, giletinczi Oztrossits Andrással és nagyapponyi Apponyi Pállal, a kellő fölhatalmazásokkal ellátva ide Bécsbe hozzánk jött:

3. § Annak okáért mi, a nekünk adott és fennebb érintett teljes hatalom alapján, az összes keresztyénség és a béke közjavára és ennek az országnak a fenntartására (hogy saját belső meghasonlása föl ne eméssze és annyi keresztyén vérnek az ontása megkimélve legyen meg, hogy a szomszéd országok és tartományok is a folytonos betörésektől valahára megszabaduljanak és magyarországgal együtt föllélekzelhessenek), kegyelmesen beleegyeztünk és hozzájárultunk ahhoz, hogy ezeket a nehézségeket, a melyek az előbbi egyezkedésből fennmaradni látszottak, ujólag fölvegyék, tárgyalják s azokban véglegesen határozzanak.

4. § Ennélfogva a méltóságos, tekintetes és nagyságos Trautsonn Sixtus Pál, falkensteini gróf, sprecheni és schrofensteini szabad báró, Kaya és Laa ura, Tirol grófság örökös marsalja; niklasburgi, chernahori és biskupiczi Liechtenstein Károly, a morva őrgrófság főkapitánya; a Molárd Ernő, reinekki és drossendorffi szabad báró, az alsó-ausztriai főherczegség kormányzó-helytartója; Preiner Szigfrid Kristóf, stübingi, fladniczi és rabensteini szabad báró, az alsó-ausztriai kamara elnöke:

5. § Monyorókeréki Erdődy Tamás, Moszlavina örökös grófja és Varasd vármegye ispánja, főtárnokmester; bethlenfalvi Thurzó György, Árva szabad és örökös grófja és azon Árvamegye főispánja és főasztalnokmester; ghimesi Forgách Zsigmond, Nógrádvármegye ispánja és magyarországi főpohárnokmester; és neyvolaki Kremberg Ulrik, a császári szent felség belső titkos és más, erre az egyezkedésre kiküldött tanácsosai;

mindkét részről az itt következő módon egyeztek meg.

Az első czikkelyre nézve

A mi tehát a vallás ügyét illeti: erre nézve most a közönséges végzések, sőt még az ezerhatszáznegyedik évi legutolsó törvénycikkely sem állván ellent, miután ez az országgyülésen kivül és az országlakók beleegyezése nélkül volt hozzáadva és ezért el is törlik, elhatározták:

1. § Hogy tudniillik a szentséges császári és királyi felség az ő korábbi elhatározásához képest (a melyre az országlakók a viszonválasziratukban hivatkoznak), a karokat és rendeket, a kik csak Magyarországnak a határain belül élnek, összesen és egyenként, ugy a mágnásoakt és nemeseket, mint közvetlenül a koronához tartozó szabad és kiváltságolt városokat; továbbá a magyarvéghelyeken levő magyar katonákat, az ő valláskoban és hitükben soha és sehol megháboritani nem fogja, sem mások utján háborgattatni és gátoltatni meg nem engedi.

2. § Hanem az előbb említett összes karoknak és rendeknek az ő vallásuk szabad gyakorlata és használata megengedve legyen, de a római katholikus vallás sérelme nélkül és hogy a római katholikusok papsága, templomai és egyházai érintetlenül és szabadon maradjanak és a melyeket ezekben a zavaros időkben mindkét részről elfoglaltak, azokat kölcsönösen ismét visszaadják.

A másodikra nézve

A korábbi egyezkedés végzése megmarad, hogy a magyarokkal és törökökkel a békesség és kibékités egyszerre történjék.

A harmadikra nézve

A nádort a legközelebbről tartandó első országgyülésen a maga méltósága fentartásával a régi bevett szokás szerint meg kell választani.

1. § Mivel pedig Ő császári és királyi felsége az összes keresztyénség különböző szükségletei miatt, Magyarországon vagy a szomszédos helyeken nem lakhatik, nehogy az országlakóknak bármiféle ügyeikért Ő felsége távolabbi székhelyére kelljen menniök és azért nagy költségeket tenniök, a hol még a magyar tanácsosok sem lehetnek mindenkor jelen Ő felségének az oldala mellett:

2. § Ezért megállapitották és elvégezték, hogy ő fenségének, a magyarországi ügyekben Ő felségétől a végett nem oly régen nyert teljes felhatalmazásánál fogva, a nádor és a magyar tanácsosok utján, a kihallgatásra, előterjesztésre, biráskodásra, végezésre, intézkedésre és rendelkezésre nézve, mindazokban a dolgokban, a melyek Magyarországnak a fentartására, meg az országlakók nyugalmára és javára szükségeseknek látszanak, az a teljes hatalma és joga legyen, mintha éppen Ő felsége személyesen jelen lenne.

3. § És, hogy a mostani királyi személynök a helyén marajdon; de ugy, hogy ezutánra az ország végzéseihez képest válaszszák.

A negyedikre nézve

Az országlakók azt is kérik Ő felségétől, hogy a békésebb idők beálltával a koronát (a többi országok bevett szokásához képest) Magyarországra, Pozsonyba vissza hozzák.

Az ötödikre nézve

A kincstárnokra nézve is, az első egyezkedés megállapodásához képest, megmarad az a czikkely, hogy a kincstárnok, nevezzék őt akár a királyi jövedelmek beszedőjének, akár felügyelőjének, avagy bármi más néven: a többi melléadottakkal együtt, Magyarország kormányzásának semmi ágába bele ne elegyedjék; hanem csupán a királyi és koronai jövedelmekre ügyeljen.

1. § Sőt inkább végzésbe tették, hogy ezutánra mindenkor született magyarokat és világiakat válaszszanak; valamint, hogy a közadókhoz is adóbeszedőkké vagy adókivetőkké az országlakók az eddigi szokás szerint azokat választhassák meg, a kiket akarnak.

2. § A mi a két főtisztelendő urat, tudniillik az egri és a váradi püspököt illeti, ezek mindaddig, mig peres ügyüket eldöntik, avagy máskép kiegyenlitik, az országtól távol maradjanak.

3. § Maradjon meg az a már előbb végzésbe ment czikkely is, hogy a szentséges császári és királyi felség méltóságán és hatalmán semmi csorba ne essék; és belátásától függjön, hogy püspökökké azokat válaszsza, a kiket akar. Mindazonáltal a tanácsba másokat, mint azokat, a kiknek püspöki egyházaik vagy egyéb püspöki jogaik vannak, ne bocsássanak. És arra, hogy ezek között is azok, kik nemes vérből származva arra alkalmasak, a mint eddigelé, ugy jövőre is, a többiek fölött különös tekintetben részesüljenek, Ő császári és királyi felsége kegyelmesen ügyelettel fog lenni.

4. § A miket pedig a püspököknek vármegyei ispánságára nézve részletesen előadnak, hogy vajjon az ilyen egyházi személyek világi méltóságokat viselhetnek-e, erre nézve a király és az országlakók a jövő országyülésen határoznak.

5. § De a prépostságok és az apátságok a mai állapotukban maradjanak, ugy a mikép alapítva voltak.

6. § És mivel ezen czikkely függelékében Modor, Szent-György és Bain mezővárosok föl vannak említve, hogy tudniillik ezeknek a főpapok, mágnások, nemesek, karok és rendek közt ülésük és szavazatuk lehet-e? ezt az egész ügyet is Ő felsége, valamint az ország karai és rendei további megfontolása és elhatárolása végett a legközelebb jövő országgyülésre halasztják.

7. § Fekvő jószágokat pedig a szentséges császári és királyi felség, Ferdinánd király ezerötszáznegyvenkettedik évi közönséges végzéseihez képest községeknek ne adományozzon.

A hetedikre nézve

Az előbbi egyezkedés megállapodásához képest megerősítik azt a czikkelyt is, hogy a szent székek megmaradjanak.

1. § Ha pedig azokba valamelyes visszaélések férkőztek volna be, azokat a legközelebbi országgyülésen Ő felsége és az ország rendei előtt, előterjeszthetik, szabályozhatják és kijavithatják.

2. § A hol a dézsmákra s az ezek körül való visszaélésekre voantkozó panaszokat is, a király és az országlakók hasonlóképpen ki fogják egyenliteni.

A nyolczadikra nézve

A magyarok abba, hogy a jezsuitáknak Magyarországon fekvőjószágaik és birtokjogaik legyenek, bele nem egyeznek. De Ő felsége a jogaihoz ragaszkodik.

1. § Az adománylevelek záradékait illetőleg, az adományozások, az ország dekretumai és a régóta bevett szokások értelmében történjenek.

A kilenczedikre és tizedikre nézve

A szentséges császári és királyi felség, Magyaroszágot és ennek kapcsolt részeit, ugymint: Szlavoniát, Horvátországot és Dalmátiát, született magyarok és a neki alávetett, meg hozzá tartozó nemzetbeliek birtoklása mellett fogja uralma alatt tartani.

1. § Továbbá ugy a nagyobb, mint a kisebb országos tisztségeket, még a külföldieket is, valamint a véghelyi tiszttartóságokat a magyar tanácsból, valláskülönbség nélkül, magyaroknak és a hozzá tartozó alkalmas nemzetbelieknek fogja adományozni.

2. § De ha Ő császári és királyi felségének ugy fog tetszeni, a dunai részekben két véghelynek a tiszttartóságát, belátása szerint, az Ő felsége szomszédos tartományaiból való jól érdemesült külföldieknek is adományozhatja.

A tizenegyedikre nézve

Ez a czikkely a nádorra nézve, a harmadikban már elintézést nyert.

1. § Azt adván hozzá: hogy a panaszkodók az ő bántalmaik orvoslását a törvény utján keressék, és törvényes idézés meg a törvény rende szerint való elmarasztalás nélkül senkit se büntessenek.

2. § És azt sem mellőzvén el, hogy az ország decretumait, a melyek ezeknek a zavaroknak a tartamán, a különböző országos végzések által, több helyütt, az ország régi törvényeivel ellentétbe jöttek, a legközelebbi országgyülésen az ezerötszázötvenedik és ezerötszázötvenharmadik, meg az ezerötszázhatvanharmadik évi végzésekhez képest kijavitsák.

A tizenkettedikre nézve

1. § Illésházy Istvánnak és feleségének a peres ügyét egyenlitsék ki és elégitsék ki őket.

2. § A Dobó örökösök ügyében a megegyezés Priny Zsófia, mint elsőrendü örökös utján, Ő felségével megtörtént.

3. § Homonnay György az ország közönséges végzése alapján volt elmarasztvalva; de hogy a kamara az itéletet idő előtt végrehajtotta, az Ő felségének föl nem róható; mindazonáltal jövőre minden itéletet a kellő módon és az ország decretumai értelmében kell végrehajtani.

4. § Zólyom és Dobraniva várakat Dersffy Ferencznek és Miklósnak s ugyszintén a Dersffy feleségének és örököseinek a szentséges császári felség ideiglenes átruházása alapján, vagy visszaadják, vagy pedig az átruházási összeget nekik vissza fizessék.

5. § Belgiojoso generális Bánffy Dénestől tizennégyezer tallért kapott, ennélfogva Ő felsége őt vagy fekvő jószágokkal vagy pénzzel fogja kielégiteni.

6. § Minthogy pedig a Balogh-féle fekvő jószágokat az örökösök Ő felségétől pénzzel önkéntesen visszaváltották, ez a dolog semmi helyrehozásra nem szorul; mert az nem sért, a mi saját akaratból történik.

7. § A Récsei és Bohonitzi, meg a Deregnyei birtokok ügyét, a legközelebb jövő országgyülésen, az ország rendes birái előtt, a rendestől eltérő törvényes uton kell megvizsgálni.

8. § A kállói fekvőjószágokat örököseiknek Ő felsége már előbb átengedte és visszaadta.

9. § A Pelény, Meleg és Csapi fekvő jószágok ügyét az ország rendes birái az országgyülésen, a rendestől eltérő törvényes uton vizsgálják meg.

10. § Mágóchy Ferenczet és Homonnay Bálintot méltóztassék Ő felsége a Regétz vára iránti kereset alól fölszabadítani; miután ezek a fiörökössel: Alaghy Ferenczczel máskülönben is már kiegyeztek.

11. § Kassa szabad város, a régi királyoktól neki adományozott fekvő jószágokat, szabadon és a régi módon, megtartsa és birtokolja.

12. § A Telegdi fekvő jószágok ügyét, a jövő országgyülésen, az ország rendes birái, a rendestől eltérő törvényes uton vizsgálják meg.

13. § Nádasdy Tamást a szentséges császári felség sem házasságára, sem fekvő jószágaira nézve törvényesen háborgatni nem fogja.

14. § Hasonlóképpen Makowitza várára nézve, Ő császári és királyi felsége, Rákóczy Zsigmondot és a Balassa családot sem háboritja meg.

15. § Bánffy Gáspár özvegyét, a kit Bánffy Kristóf és György mindenétől megfosztott, előbbeni állapotába kell visszahelyezni.

16. § Igy Balassa Zsigmond is, a ki az igazság és a természeti törvény ellenére, anyjának apáról való hugát és saját apjáról való fitestvérét is fogságba ejtette és minden ingó és ingatlan javaiktól megfosztotta; azoknak az ő összes elvett, ugy ingó, mint ingatlan javaikat, azonnal visszaadja; a mit ha meg nem cselekednék, a kifosztott fölperesek idézzék őt a legközelebbi országgyülésre és az roszág rendes birái, ezt az ügyet, rendkivülileg azonnal fölvegyék, megvizsgálják és az ország decretumai szerint itéljenek.

A tizenharmadikra nézve

Minthogy az efféle elvett és elpusztitott ingó javaknak a visszaszerzése az ilyen zavaros időkben lehetetlennek látszik; ennélfogva a közbéke javára, a kárvallottakat innen is, túl is, a feledésnek adják át.

A tizennegyedikre nézve

Minekutána a Bocskay urtól kiadott némely adománylevelek egyeseknek a helytelen tájékozása következtében, az országnak legnyilvánosabb kárára, mások pedig különböző módon keltek; ezért Magyarországon a közjó és a békesség, meg a barátság kölcsönös fentartása érdekéből szükségképpen kivánatos, hogy az országlakók azokat az adományokat a legközelebb jövő országgyülésen közös akarattal megvizsgálják; és a melyeket föntartandóknak itélnek, azok érvényben maradjanak.

1. § Az ideiglenes átruházások pedig, meg a fekvő jószágok, a melyeket vagy Bocskay ur vagy Illésházy István elzálogositottak, addig erejükben maradjanak, a mig az országlakók azokkal a közönséges országgyülésen foglalkozni fognak és azokat, a kik pénzt adtak, kielégitik; ezutánra pedig semmiféle ideiglenes átruházások, semmi czim és ürügy alatt ne történjenek.

2. § A Bocskay ur részéről történt nemesitések érvényüket megtartsák, de ugy, hogy erre nézve a leveleket a közönséges országgyülésen fölmutassák, hogy az illetőknek a nemessége tudva legyen, nehogy e tekintetben a törvények ellen vétség történjék.

3. § Minthogy pedig a legközelebb Kassán tartott gyülésen, a Bocskay urral tartó országlakók azt végezték, hogy azok, a kik a legközelebb jövő Szent Jakab napjáig, hozzá és az ő párthiveihez nem csatlakoznak, minden fekvő jószágaikat és birtokjogaikat elveszitsék: elhatározták tehát, hogy ez a végzés teljesen megszünjék és érvénytelenné legyen.

A tizenötödikre nézve

Ezt a cikkelyt is, az előbbi egyezkedés megállapodása szerint erősitik meg: tudniillik, hogy a magyarok azokat a fekvő jószágokat és várakat, a melyeket a külföldiekre ideiglenesen átruháztak, ezeknek a pénze visszaadása mellett és Ő felsége belegyezésével, szabadon visszaválthassák.

1. § A szabad városok kiváltságait pedig (a melyeknek élvezetében voltak) fenn kell tartani és azokkal jövőre minden megkülönböztetés nélkül, ugy a magyar, mint a német és cseh lakosok, egyenlő joggal éljenek.

2. § Az ellenükben való panaszokat pedig a legközelebb jövő közönséges országgyülésen meghallgassák és az országlakók, vagy az ország birái itéletesen elbirálják.

A mi Bocskay ur személyét és az ő kielégitését illeti

Erdélyhez, a magyarországi részekkel, a melyek Báthory Zsigmond birtokában voltak, átmegy Tokaj vára is, ennek a mostani összes tartozékaival, meg a Tiszán innen és tul levő két egész vármegyével: Ugocsával és Bereggel együtt; hasonlóképen Szatmár erőssége is a régi határaival és ugyanezen Szatmár vármegyével együtt.

1. § Ő császári és királyi felsége pedig belegyezik abba, hogy Bocskay ur, azt a két mezővárost: Kereszturt és Tarczalt, a melyek Rákóczy Zsigmondnál és Thököly Sebestyénnél zálogban vannak, visszaváltsa és a régi szokáshoz képest mint Tokaj várához tartozókat birtokolhassa.

2. § Az egri dézsmák, a Tiszán tul, valamint az összes többiek is, hasonlóképpen a Tiszán tul, maradjanak Bocskay urnak; a Tiszán innenieket pedig Ő császári és királyi felsége számára szedjék.

3. § És ezek öröklési jogon mennek át ugyan Bocskay ur birtokába, de ha fiu ágon a saját ágyékából és törvényes házasságból nemzett leszármazói nem lennének, akkor mindazok, a miket neki átengedtek, önként Magyarország törvényes királyára és következésképpen az ország koronájára szálljanak, ugy, hogy a vérrokonai vagy sógorai és ezek örökösei közül senki, se a fejedelemségre, se a Bocskay urnak átengedett tartományokra és vármegyékre, soha semminemü joghatóságot ne követelhessen.

4. § Hogyha pedig leánygyermeke maradna, ennek az ország végzéséhez képest, a leánynegyeddel meg kell elégednie, vagy belenyugodnia abba, a miben Ő felsége Bocskay urral megegyezik.

5. § Liszka mezőváros, a régi alapitás értelmében, a szepesi prépostsághoz tartoznék ugyan, de átmegy Bocskay urnak addig, a mig vele más kiegyenlités és egyezkedés történik.

6. § Kassának és a többi felsőmagyarországi részeknek a kormányzata, ugy a miképpen a közönséges törvénycikkelyben végezték, a magyaroké legyen.

7. § Az egri káptalan ellátására nézve pedig biztos és alkalmas helyről, ha Kassán nem lehetne, Ő császári és királyi felsége és az országlakók, a jövő országgyülésen fognak gondoskodni.

8. § A czimezést illetőleg: az a czim illeti meg őt meg, a mely Báthory Zsigmondnak volt: ugyanis, hogy magát „birodalmi és erdélyi fejedelemnek, székelyek ispánjának és a magyarországi részek urának nevezhesse”; hasonlóképpen a nemzetségiek és egyéb szerzettek mellett. Erdély czimét is viselhesse, a melyet Báthory Zsigmond viselt.

9. § Beiktatása a tartományba és az Ő felségétől átengedett részekbe, az Ő felsége biztosai utján történjék, mihelyest Bocskay ur és az ő párthivei mindeneket helybenhagytak.

10. § A mikor az erdélyieknek az Ő felsége iránt tett hüségi esküjök alól való feloldozásuk is megtörténik.

11. § De Bocskay ur is megigéri gondoskodását arról, hogy azok a régi helyes utra visszatérjenek.

12. § Valamint hogy a követeket is, azokból a vármegyékből, a melyek Magyarországhoz tartoznak, a Magyarországon tartandó közönséges országgyülésükre fogja küldeni és meneszteni.

13. § Elvégezték azt is, hogy a mágnás urak és a nemesek mindkét részről, ugy az Ő felsége, mint a Bocskay ur részéről, az összes fekvő jóságaikat és birtokjogaikat ugy a Tiszán tul, mint azon innen, szabadon birtokolják és azokat a korábbi uraiknak és birtokosainak visszaadják.

14. § Hasonlóképpen, hogy Szakolcza szabad várost, meg a többi várakat: Sasvárt, Holicsot és Berencset és bármely másokat, a melyek Magyarországhoz tartoznak, a korábbi birtokosoknak visszadják.

15. § És hogy a vármegyék törvényes ispánjai és szolgabirái előtt és ugyszintén a nyolcados törvényszékeken is, a maga jogát mindenki kereshesse.

16. § Továbbá, hogyha a gonosztevők, avagy Ő felségének, vagy más országlakóknak a tisztviselői és sáfárai, károkat és gonoszságokat elkövetve, Erdélybe, vagy az ehhez kapcsolt részekbe szöknének át; akkor az ilyeneket az Ő felsége megkeresésére, vagy bármelyik országlakó panaszára, ott minél előbb törvény elibe állitsák és a kártételért az ország decretumai értelmében megbüntessék; a szentséges császári és királyi felség részéről is ugyanez fog történni.

17. § Megállapitották azt is, hogy ennek a békének a végzéssé válása és a végzésnek megerősitése után, mindeneket végrehajtsanak, és a fennebb emlitett összes várakat, erősségeket, szabad és mezővárosokat, falukat és bármiféle egyéb birtokokat (kivéve a jelen békekötés alapján, a Bocskay urnak átengedetteket) Ő felségének és az országlakóknak, meg az előbbi uraiknak és birtokosaiknak a kezébe mind visszaengedjék és átadják; leszámitva az adományokat és a zálogos fekvő javakat, a melyek felől az országlakók fennebb, a 14-ik czikkelyben végeztek.

18. § A mi pedig Ő felségének a hiveit, név szerint: Kornis Boldizsárt és Sennyey Pongrácot, meg a többi összes erdélyieket illeti, a kik hüségük és a szentséges császári és királyi felség iránt tett esküjök maitt Erdélyben fekvő jószágaikat elvesztették, minthogy ezek a cselekedetükkel, mindenki előtt méltán inkább dicséretre, mint valamely büntetésre érdemesek; a Bocskay ur párthiveinek pedig mindenüket visszabocsátják és a megtörtént dolgokat a feledésnek adják át, ő fensége tehát kegyelmesen azon van és azt kivánja, hogy a Ő felsége hivei is ugyanazt az igazságot érezzék és tapasztalják és hogy a fekvő jószágaikat ezeknek is visszaadják, a melyeket akár önmaguk, akár mások utján birtokolhassanak, akár pedig illő árban szabadon eladhassanak és elidegenithessenek.

19. § Ezenfelül Bocskay ur kijelenti, hogy a nagyvezértől neki ajándékozott koronát, nem a király és Magyarország, meg ennek régi koronája kisebbitésére fogadta el.

20. § Végül azt is elvégezték, hogy azokat a kölcsönöket, a melyeket a szentséges császári és királyi felségnek a biztosai, Ő felségének a szükségleteire az erdélyiektől fölvettek, Ő császári és királyi felsége fizettesse vissza vagy pedig engedje meg, hogy azoknak a keresményéből, avagy a harminczadokból lassanként töröltessenek.

21. § Mindezeket ekképpen kiegyenlítvén és összeegyeztetvén, az van hátra, hogy mindazok, a kik Bocskay urral tartottak, a hüségről, amelyet neki fogadtak, lemondva: ismét a szentséges királyi felség, mint törvényes királyuk kegyelme és hüsége alá visszatérjenek és fogadtassanak. És mostantól fogva jövendőre, a császári és királyi felség és ennek törvényes magyar király utódai iránt tartozó hüségtől (az ország jogainak és szabadságainak épségben hagyása mellett) soha el ne hajoljanak.

22. § A mi, hogy annál könnyebben megtörténjék és örökké megmaradó erőt nyerjen, és hogy maguk a Bocskay urat követő magyarok is efelől biztositott, nyugodalmas és csendes lélekkel legyenek; Mi, a szentséges császári és királyi felségtől nekünk adott teljes hatalomnál fogva, mindazokra nézve összesen és egyenként, a kik ily módon a szentséges császári és királyi felséggel kibékültek, mindazokat, a miket ezek az ezerhatszáznegyedik évi október tizenötödik napjától kezdve mostanig tettek és elkövettek, kegyelmesen feledésnek engedjük át; ugy, hogy az öldökléseket, rablásokat, váraknak a kifosztását, szabad és mezővárosoknak az elvételét, faluknak és majoroknak az elfoglalását és általában az összes erőszakos cselekvényeket, a melyeket ez idő alatt véghezvittek és elkövettek semmiféle állásu, állapotu, rendü és rangu embernek (ide nem értve a fent kivetteket) be ne tudják, hanem mindazok teljesen és egyszerüen feledésbe menjenek és azokért soha többé senkit, semmiféle keresett ürügy és szin alatt, se a császári királyi felség és utódai: Magyarországnak törvényes királyai, se maguk a megkárositott országlakók, egyik a másikat, nyiltan vagy titokban, a törvény utján vagy azon kivül, önmaguk vagy mások utján meg ne háboritsanak vagy másképpen se terheljenek.

23. § Sőt inkább mindezek, mindannyian, a mondott idő alatt elkövetett cselekvényeikre nézve, mindenféle fölperesektől, ügyvédektől és perlekedőktől, a biróság előtt és azonkivül, szabadok és teljesen fölmentettek legyenek és ilyeneknek tartassanak; és őket egy rendes biró is, semmi módon el ne itélhesse és elitélni ne merészelje, kivéve azokat a számadástételre kötelezetteket, a kik Ő császári felségének és a többi uraknak, meg nemeseknek a szolgálatában állanak, a kiket ezen kivételnél fogva mindenesetre számadástételre szoritsanak. Ha pedig ugy találnák, hogy az ilyen jövedelmeket, ugy Ő császári felségétől, mint az országlakóktól fegyverrel és erőszakkal vették el, ez esetben az ilyen jövedelmeket visszatériteni nem tartoznak.

24. § És ha a Bocskay urat követő emlitett magyarok közül valaki, akármely várat, erősséget avagy erőditményt önként vagy akarata ellenére, a magyarok kezébe adott volna, vagy külföldieknek, törököknek, tatároknak a segitségét maga mellé véve, Ő császári királyi felségének vagy a magyaroknak, avagy a szomszéd tartományoknak is, károkat okozott volna; hasonlóképpen, ha szabad városokat, bányákat, mezővásárokat, majorokat, falukat, taksákat, adókat és jövedelmeket, akármi névvel nevezetteket, beszedett, vagy a maga részére lefoglalt volna, ez is ugy, mint a fent nevezettek, fölmentve legyen, ugy mindazonáltal, hogy ezutánra minden efféléktől végképpen tartózkodjék.

25. § A minek sikeresebb hatályosulása tekintetéből végre elhatározták, hogy azok a magyarok, a kik Bocskay urral tartottak, mindezeknek az elvégzése és megerősitése után, az annak tett esküt, kötelezettséget és összeköttetést minél előbb valósággal fölmondják, azoktól elálljanak és magukat fölszabaditsák, maga pedig Bocskay ur soha és semmi időben ezeket magával szemben kötelezetteknek ne tekintse, sőt inkább a neki tett eskü alul tettleg föloldozza, és fölmentetteknek kijelentse.

26. § Hogy pedig mindezek annál nagyobb és hathatósabb erőt nyerjenek és a Bocskay urral tartóknak a szivében a bizalmatlanságnak minden csirája gyökeresen megsemmisüljön és hogy ez az egyesség és kibékülés annál állandóbb legyen; a szentséges császári és királyi felség, az erre nézve szerkesztett és kiadott oklevelével erős igéretet fog tenni és a mellett Csehország, az ausztriai főherczegség, a morvai őrgrófság, a sziléziai herczegség és a fenséges Ferdinánd főherczeg is a styriai herczegséggel együttesen biztositékot fognak nyujtani afelől, hogy a szentséges császári és királyi felség ezt a kibékülést a magyarokkal, minden részében, sértetlenül meg fogja tartani; valamint a szomszéd országok és tartományok sem fognak semmi olyast elkövetni, a mi a szomszédság jogát sérthetné.

27. § Éppen igy viszont Magyarországnak s a hozzátartozó tartományoknak és vármegyéknek az országlakói is, a császári és királyi felség s ennek utódai, mint Magyarország törvényes királyai iránt, az ország közönséges végzéseihez képest, magukat örökös hüségre és engedelmességre kötelezik: és hogy (az ország jogainak és szabadságainak mindenkor épségben maradása mellett) soha elszakadást, föllázadást, felkelést, a közbéke megzavarását, a szomszéd tartományokba való betörést és pusztitást, belső és külső összeesküvést; töröknek, tatároknak avagy bármely ellenségnek Magyarországba és a szomszéd tartományokba való behozását, Ő császári és királyi felsége és a közjó ellenére magán összejöveteleket tervezni nem fognak és semmi keresett szin és ürügy alatt megkisérleni sem fognak.

28. § Sőt inkább a régi kötésekhez és szerződésekhez képest, ugy a magyarok, mint a szomszédos tartományok, a jó szomszédságot és kölcsönös szeretetet éleszteni és a keresztyének között innen is, tul is a szabad érintkezést mindenekben fenntartani fogják. Valamint hogy a szomszédság fenntartására és mindazokra nézve, a melyek szükségeseknek látszanak a magyarok és viszonzásul akármelyik szomszédos tartomány számára, kölcsönösen, külön oklevelüket ki fogják adni.

29. § És ha a törökkel tisztességes békét kötni nem lehetne s maguk a törökök olyan feltételekhez ragaszkodnának, avagy olyanokat ajánlanának, a melyek Magyarországra és a szomszéd tartományokra károsak és veszedelmesek lennének; hogy akkor ellenében, mint az összes keresztyénség és a haza közös ellenségével szemben hüségüknek a bebizonyitására és az ország decretumaihoz és végzéseihez képest, egyesitett erővel s a szentséges császári felség hadaival együttesen, hasonló buzgósággal, készséggel és minden szabadkozás nélkül fognak eljárni.

30. § Ha pedig ellenkezőleg történnék, az ellenkezőt cselekvők azonnal örökös hütlenség bünébe essenek.

31. § Történtek ezek és végzésbe mentek Bécsben, Ausztriában, az ezerhatszázhatodik évben, junius hava huszonharmadikán.

Mátyás, Trautson Pál Sixtus, Molárd Ernő, Erdődy Tamás, Moszlavina örökös grófja, ghimesi Forgách Zsigmond, Liechtenstein Károly stb. Preiner Szigfrid Kristóf és Thurzó György, Árva örökös ispánja; Krembergh Ulrik, Illésházy István, Vizkelethy Tamás, Osztrosith András, Apponyi Pál.

A magyaroknak, a csehek sat. részére adott levele

Mi, ghimesi Forgách Ferencz, nyitrai püspök és e helynek örökös ispánja és Magyarország kanczellárja; Náprágyi Demeter, veszprémi pöspök és e helynek ispánja; Radovics Péter, váczi püspök és Lépes Bálint, tinnini püspök:

1. § Monyorókeréki Erdődy Tamás, Moszlavina és Varasd vármegye örökös főispánja, főtárnokmester; bethlenfalvi Thurzó György, Árva örökös grófja és ezen Árva vármegye főispánja, főasztalnokmester; kisasszonyfalvi Istvánffy Miklós Magyarország alnádora, főajtónállómester, ghimesi Forgách Zsigmond, Nógrádmegye ispánja, magyarországi főpohárnokmester:

2. § Révay Péter, Turóczvármegye ispánja; Dóczi András, Barsvármegye ispánja; zombori Lippay János, királyi személynök és a szentséges császári és királyi felség tanácsosai:

3. § Batthyáni Ferencz, Sopronvármegye ispánja és Magyarország dunáninneni részeinek főkapitánya, Zrinyi Miklós, örökös gróf és Zalavármegye főispánja; Kolonits Szigfrid, aranysarkantyus vitéz és az emlitett szentséges császári és királyi felségnek hadi tanácsosa és Magyarország dunántuli részeinek generálisa, meg az ujvári véghelynek főkapitánya; rimaszécsi Széchi Tamás; buzini Keglevich János, hasonlóképpen buzini Keglevich György, gyarmati Balassa Imre, Turóczi Benedek; gersei Petheő György; Szombathelyi György, Mosonvármegye alispánja; Kéry Ferencz, Zólyomvármegye alispánja; Thury Ferencz; az ujvári véghely alkapitánya; Megyeri Imre; Koháry Péter; Cziráky Mózes, királyi ügyek igazgatója; valamint Dalmát- és Szlavonország követei és küldöttei: Merniauchich Kristóf, az emlitett országok al-bánja és Kitonich János, mint ő fenségétől az ő felsége részére meghivottak.

4. § Továbbá: Mi illésházi Illésházy István, Trencsén és Liptó vármegyék ispánja, Magyarország országbirája és az emlitett császári és királyi szent felség tanácsosa; Mágocsy Ferencz, Tornavármegye ispánja; homonnai Drugeth György, Ungvármegye ispánja; bethlenfalvi Thurzó Szaniszló, Szepesvármegye örökös ispánja; Tököly Sebestyén; Hoffmann György; mladosovich Horvát Péter; giletinczi Ostrosith András; vizkeleti Vizkelethy Tamás; nagyapponyi Apponyi Pál, az István fejedelem ur és a vele tartó magyarok részére ide Bécsbe követekül küldve, a jelen levelünk rendében adjuk emlékezetre és jelentjük mindenkinek, a kit illet:

5. § Hogy miután Magyarországon, az előbbi időkben támadt belső mozgalmak lecsillapitása czéljából, egyrészről a szentséges császári felség, a mi legkegyelmesebb urunk, és másrészről István fejedelem ur és a vele tartó magyarok között, a fenséges fejedelem: Mátyás ausztriai főherczeg ur és egyben a mi igen kegyelmes urunk, az Ő felsége által neki adott teljes hatalmánál fogva, az ügyet végre a kibékülés biztos alakjába juttatta, a melyet ugyanis a közelebb mult junius hónap huszonharmadik napján, ugy ő fensége és az arra mindkét részről kiküldött biztos urak aláirásukkal és pecsétükkel elláttak, mint Ő felsége is, a jelen év augusztus hava hatodik napján megerősitett:

6. § Mi tehát, a felül megnevezettek, a kik egymás között most kiegyeztünk, nemes Magyarország és az ehhez kapcsolt részek összes karainak és rendeinek nevében, szabadon, önkéntesen, komolyan elhatározott szándékkal igérjük, fogadjuk és kötelezzük magunkat, hogy ezt az Ő felségével és a szomszédos országokkal meg tartományokkal megkötött békét, ugy mi és Magyarországnak az emlitett összes karai és rendei, meg az ehhez kapcsolt részek, valamint azoknak utódai és maradékai is, minden részben sértetlenül meg fogjuk tartani.

7. § Sőt inkább, a régi kötésekhez és szerződésekhez képest, (a melyeket jelen levelünkkel megujitunk és mintha soha sérelmet sem szenvedtek volna, az előbbeni állapotba visszahelyezünk) a jó szomszédságot és kölcsönös szeretetet irányokban örökre ápoljuk és a keresztyéneknek érintkezését itt is, ott is, mindenki részére fenntartjuk; éppen ugy, mintha mindazokat Magyarország közönséges országgyülésén tárgyalták volna el.

8. § A melynek hitelére és bizonyságára a jelen levelünket kezünk aláirásával és pecsétünkkel megerősitve, Csehország és az abba keblezett tartományok, a morva őrgrófság, a sziléziai herczegség, valamint az alsó és felső Lausicz őrgrófságok karainak és rendeinek a jövő biztonságuk és bátorságba helyezésük kedveért kiállitandónak és kiadandónak találtuk.

9. § Kelt Bécsben, Ausztriában, az ezerhatszázhatodik év szeptember hava huszonharmadik napján.

10. § Következik: 19 kisebb pecsét és 36 aláirás.

A cseheknek sat. a magyarok részére adott levele

Mi, báró Sternberg, Becchina és Sedlecz ura, a szentséges császári és királyi felség tanácsosa és Csehország főkamarása; ifjabb Sazava melléki hradecki és lovositzi báró Waldstein Ádám, a szentséges császári felség tanácsosa, kamarása és a cseh királyi felség udvari marsallja; strakonitzi báró Lobkovitz Máté, Diepold Poppel, a szentséges császári és királyi felség tanácsosa, és a csehországi prioratusnak főmestere; zinkovai és zitinai, klenovehoi és jenoviczi János, a szentséges császári és királyi felség tanácsosa és Csehország főjegyzője; choltitzi Gerssdorff György, a császári és királyi szent felség tanácsosa; és vlassimi és somossini Kralovitz Vostrovetz János, a császári és királyi szent felség asztalnoka; nemes Csehország karainak és rendeinek küldöttei:

1. § Nikolsburgi Liechtenstein Károly, Veltsperg, Baumgarten, Eissgrub, Plumbau, Prostnitz, Ansov és Czernahor ura, a császári és királyi szent felség belső tanácsosa és a morvaországi őrgrófság főkapitánya; Strovizavi és Oen melléki neuburgi gróf Salm Veykard, a császári és királyi szent felség tanácsosa; hodiczi, plavetzi és rudotzi Hodiczky György; zdaunkachi, fstarovaneczi és zdietini Zaubeg Vilmos, a morvaországi őrgrófság főjegyzője; zachradeczi és budiskoviczi Zachradeczky Venczel; golcziáni és klaberrsdorffi Golcz Gunther, mint a morvaországi őrgrófságból való követek.

2. § Vartenbergi, penzlini, militschi, ronawi és drumbi Malczan Joachim szabad báró, a császári és királyi szent felség tanácsosa; raszbori és przibori Frigyes, a nagyméltóságu brandenburgi választó fejedelem tanácsosa, és a karnowi herczegség főkapitánya; Henscher Kristóf, jogtudor, vratislavi ügyész, és a vratislavi herczegség, s az ahhoz csatolt kerületek alkanczellárja; mint a felső és alsó sziléziai herczegségből való követek.

3. § Elstrai Ponikaw Fábián János, a felső lausitzi tartományfőnökök seniora; és Kindler Zsigmond; Zittau városi titkár, mint a felső őrgrófságból való követek; és ambtitzi Lóben Miksa, tartományi királyi törvényszéki elnök; és Gastó Ábrahám, Gube városi ügyész és tartományi törvényszéki ülnök, mint az Alsó-Lausitzból való kiküldöttek; adjuk ezeknek rendében emlékezetre, jelentvén mindenkinek, a kiket illet:

4. § Hogy miután Magyarországon az előbbi időkben támadt belső mozgalmak lecsillapitása czéljából, egyrészről: a szentséges császári és királyi felség a mi legkegyelmesebb urunk és másrészről: tekintetes és nagyságos kismarjai Bocskay István ur és az őt követő magyarok között, a fenséges fejedelem: Mátyás, ausztriai főherczeg ur, igen kegyelmes urunk, az Ő felségétől neki adott teljhatalomnál fogva, az ügyet végre a kibékülés biztos alakjába juttatta, a melyet ugyanis a közelebb mult junius hónap huszonharmadik napján, ugy ő fensége és az arra mindkét részről kiküldött biztosok aláirásukkal és pecsétökkel elláttak, mint Ő felsége is ezen év augusztus hava hatodik napján megerősitett:

5. § Mi tehát a mi fölebbvalóinknak, a csehországi és az abba keblezett tartományok rendeinek nevében és tőlük nyert felhatalmazás alapján és a tisztelettel emlitett szent felség beleegyezésének és hatalmának a hozzájárulásával, szabadon és önkéntesen, fogadást teszünk és az emlitett Bocskay urat és Magyarországnak, meg Erdélynek az összes karait és rendeit biztositjuk, hogy a szent felség a magyarokkal megkötött ezt a békét, minden részében, nemcsak sértetlenül meg fogja tartani, hanem a nemes Csehország és az ebbe keblezett tartományok karai és rendei is, a magyarok ellen semmi olyasmit, a mi a szomszédság jogát sérthetné, megkisérelni nem fognak.

6. § Sőt inkább a régi kötésekhez és szerződésekhez képest (a melyeket a jelen levelünkkel megujitunk és az előbbeni állapotukba visszahelyezünk, ugy, mintha azok soha sérelmet sem szenvedtek volna) a jó szomszédságot és kölcsönös szeretetet őszintén táplálni és a keresztyének között, itt is, amott is, a szabad érintkezést mindenki részére fenntartani fogjuk; éppen ugy, mintha mindazokat Csehországnak, a morvaországi őrgrófságnak, a sziléziai herczegségnek, valamint a felső és alsó lausitzi őrgrófságnak a közönséges országgyülésén tárgyalták és határozták volna el; csakhogy a magyar nemzet is, az e végből nekünk különösen kiadott levele értelmében, ugyanazt tegye.

7. § A minek erősségéül a jelen levelünket, a pecsétünk reá függesztésével, megerősitettük.

8. § Kelt Bécsben, Ausztriában, az üdv ezerhatszázhatodik évében, szeptember hava tizenhatodik napján.

A pecsét helye.