Mivel némely hitbéres özvegyekről azt állitják, hogy a hitbéri fekvőjószágokat és birtokjogokat az 1618. évi 61. cz. és az 1622. évi 67. czikkely ereje és tartalma ellenére, a törvényes és közvetlen utódok vagy örökösök jogának a sérelmével, az öröklésre nézve idegeneknek vagy távolabb állóknak engedték át és a leveleket meg okiratokat is, velük egy kézre játszva, kiszolgáltatták.
1. § Azért az előbb emlitett czikkelyekhez hozzáadják és elrendelik, hogy nemcsak ama hitbéres özvegyek marasztalhatók el az ilyen tettek miatt, az ott kijelentett büntetésben, hanem a fekvő javak vagy okiratok megszerzése következtében a pert is le szabad szállitani, a melyet ugyanazon teherrel és eljárással (mert a dolog a maga terhével száll át) kell azok ellen folytatni, a kiknek azok az ilyen fekvőjószágokat és okleveleket átadják.
2. § Kijelentvén azt is, hogy ha mindjárt az ilyen özvegyasszonyok elhunyt férjeik vagy fiaik testeit, azért, hogy hitbérük kiszakitását elkerüljék vagy magukat más dolgok alól kivonják, hosszabb ideig eltemetetlenül vissza is tartanák, ez mindamellett e részben semmit se használhasson nekik.
