1687. évi II. törvénycikk

a mostani császári és királyi szent felség fenséges finemü örököseinek elsőszülötteit Magyarország s az ahhoz csatolt részek természetes és örökös királyainak nyilvánitják

És, minthogy Ő császári és királyi legszentségesebb felsége, dicsőséges és győzedelmes fegyvereivel, a keresztyén név iszonyu ellenségét, a törököt számos véres és döntő ütközetben megverte, Isten segitő hatalmával, az ő naponkint élethalálra kinzott nyakokról elüzte s annak torkából, melyben ekkorig, oly hosszas időtől fogva, ez egész nemzetnek legnagyobb veszélyével nyögének, ez országnak legnevezetesb erősségeit, s ezek közt az egykor legvirágzóbb királyi székhelyet, Budát, s ez annyiszor emlitett országnak védbástyáját, ennek nagyobb részével együtt kiragadta s e legédesebb hazának felszabaditására ezeket, s a még fentebb bővebben elszámlált áldozatokat hozni méltóztatott:

1. § Ez oly nagy s örökké hálával emlitendő jótéteményeknek emlékezetére, s alázatosan kedveskedő lelküknek mindenkorra felismerhető hálája jeléül, e Magyarországnak s kapcsolt részeinek összes karai és rendei kinyilatkoztatják, hogy mostantól jövőre s örök időkre senkit mást, mint fennczimzett Ő császári s királyi felségének saját ágyékából származott fiörökösei közül az első szülöttet (ugyanezt határozván az 1547-ik évi 5-ik s más e felől alkotott törvénycikkek) fogják törvényes királyuknak s uruknak ismerni és azt mindenkor és annyiszor, valahányszor ily felavatás ujból bekövetkezik, a fentebb kijelentett hitlevélben foglalt czikkelyek előrebocsátandó elfogadása, vagy királyi biztositása s e felől oly alakban, mint elődei teljesitették, leteendő eskü után, országgyülésileg, e Magyarországon belül, meg fogják koronázni.


  Vissza az oldal tetejére