1687. évi XXVII. törvénycikk

Salm Károly, Tivadar, Ottó, Lichtenstein János Ádám, Miksa, Antal Fülöp és Hartmann herczeg urakat: Kinszky Udalrik, Rosenbergi s Ursini Wolffgang András, Stratman Tivadar Althét Henrik és Sternberg Vratizláv gróf urakat magyarokká fogadják

Főmagasságu Salm Károly Ottó herczeg ur, thauni és kirsbergi erdei gróf steini birodalmi gróf, Vinstingher és Ankalt ura, Ő császári és királyi szent felségének belső titkos tanácsosa s tábornagya, ugyszintén az ujonnan megkoronázott királyi szent felség főudvarmestere;

1. § Hasonlóképen Liechtenstein János Ádám, nikolsburgi fejedelem, Sziléziában oppáviai és carnovi herczeg, ritbergi gróf, valamint ugyanazon fényes családból származó Liechtenstein Miksa, Antal Fülöp és Hartmann;

2. § Ugyszintén főméltóságu Kinszky Udalrik gróf ur, Ő császári és királyi felsége belső titkos tanácsosa, kamarása, s csehországi főkanczellárja;

3. § Valamint főméltóságu Rosenbergi s Ursini Wolffgang András gróf ur, Ő császári és királyi felsége belső titkos tanácsosa, kamarása s udvari magas kamarájának elnöke;

4. § Nemkülönben főméltóságu Stratman Tivadar Althét Henrik, római szent birodalmi gróf ur, Ő császári és királyi felsége belső titkos tanácsosa s udvari főkanczellárja;

5. § Végre főméltóságu Sternberg Vratizláv ur, csehországi fővárgróf urnak, e Magyarország gyarapodására s védelmére mind Ő legszentségesebb felségénél buzgón közbevetett, mind másutt is kedvezőleg nyilvánitott szives jóindulatát s gondoskodását ez ország karai és rendei tartozó hálával ez alkalommal is elismerni igyekezvén, őket, kivéve tőlük a szokott esküt, saját jószántukból, s csupán irántuk érzett hálájuk tanusitása végett, Magyarország többi lakosai számába bevették s egyező szavazattal elfogadták, remélvén, hogy a hazának hálás és hasznos polgárai, javának buzgó előmozditói s védői lesznek.