Mivel az isteni gondviselés, melynek intése szerint történik mindeneknek igazgatása és kormányzása, ugy rendelte, hogy néhai dicső emlékezetü igen kedvelt József császárnak és Magyarország királyának kora elhunyta okán, a fennczimzett, Ő szent felsége hatodik Károly ur, római császár s Németország, Spanyolország, Magyarország, Csehország s a t. királya, mint külömben is örökös és közvetlen utód Magyarországban és kapcsolt részeiben, az 1687-ik évi pozsonyi országgyülés 2. t. czikkének erejénél fogva is, törvényesen következzék:
1. § Ez okból a hüséges karok és rendek megemlékezvén, az emlitett pozsonyi országyülés tárgyalásairól és törvényeiről, ezek mivoltához képest a fenntisztelt Ő legszentségesb felsége iránt tartozó hódolatuk és hüségük bizonyitékául őt, mint törényes és örökös legkegyelmesb királyukat s urukat a kegyelmes kir. hitlevelébe igtatott czikkelyeknek elfogadása, s az 1681. s 1687. évi országgyülési határozatoknak, valamint ezek értelmében, a régi törvényeknek, jogoknak és kiváltságoknak és igy magának a Lipót-féle hitlevélnek megerősitése s azokra az alább beigtatott forma szerinti eskü letétele után (épen és sértetlenül maradván mindaz, a mit az utóbbi országgyülések és az alábbirt kir. hitlevél, megváltoztattak vagy jobb alakba öntöttek): Isten kegyelmének segélyül hivása mellett, az emlitett Magyarország szent koronájával egyértelmüleg s üdvkiáltásokkal kisérve, ünnepélyesen s törvényesen megkoronázták.