1715. évi I. törvénycikk

Ő szent felségét VI. Károly római császárt, Magyarország s ennek kapcsolt részei királyává koronázzák

Mivel az isteni gondviselés, melynek intése szerint történik mindeneknek igazgatása és kormányzása, ugy rendelte, hogy néhai dicső emlékezetü igen kedvelt József császárnak és Magyarország királyának kora elhunyta okán, a fennczimzett, Ő szent felsége hatodik Károly ur, római császár s Németország, Spanyolország, Magyarország, Csehország s a t. királya, mint külömben is örökös és közvetlen utód Magyarországban és kapcsolt részeiben, az 1687-ik évi pozsonyi országgyülés 2. t. czikkének erejénél fogva is, törvényesen következzék:

1. § Ez okból a hüséges karok és rendek megemlékezvén, az emlitett pozsonyi országyülés tárgyalásairól és törvényeiről, ezek mivoltához képest a fenntisztelt Ő legszentségesb felsége iránt tartozó hódolatuk és hüségük bizonyitékául őt, mint törényes és örökös legkegyelmesb királyukat s urukat a kegyelmes kir. hitlevelébe igtatott czikkelyeknek elfogadása, s az 1681. s 1687. évi országgyülési határozatoknak, valamint ezek értelmében, a régi törvényeknek, jogoknak és kiváltságoknak és igy magának a Lipót-féle hitlevélnek megerősitése s azokra az alább beigtatott forma szerinti eskü letétele után (épen és sértetlenül maradván mindaz, a mit az utóbbi országgyülések és az alábbirt kir. hitlevél, megváltoztattak vagy jobb alakba öntöttek): Isten kegyelmének segélyül hivása mellett, az emlitett Magyarország szent koronájával egyértelmüleg s üdvkiáltásokkal kisérve, ünnepélyesen s törvényesen megkoronázták.