Az 1687. évi 26. t. czikk megalkotása után magyar honfiakká bevett külföldiekre nézve a karok és rendek megállapitották, hogy a felvételért s honositásért eddig fizetni kellett ezer arany dij osztályba sorozását a jövő országgyülésre halaszszák.
1. § Addig azonban, mig a felhivott törvénynek eleget nem tesznek, se a honosság előjogát ne élvezzék, se fekvőjószágok birtokosai ne lehessenek.
2. § S ezért a zálogos javak ugyan, a róluk kiadott zálog- vagy ideiglenes átruházási levelekben foglalt minden feltétel mellőzésével, az 1630. évi 30-ik t. czikk értelmében, a beirt zálogösszeg letétele mellett, a kir. kincstártól vagy bármely magánféltől örökjogon szerzett vagy örökségi fekvőségek pedig tekintettel a hat százalékkal számitott úrbéri s ezen felül a szorgalmi jövedelemre is (ezeknek a becslő biró részéről igazság és méltányosság szerint lelkiimeretesen leendő megállapitása mellett) hármely magyar nemzetbeli embernek folyamodására s hármely biró közbejöttével mindenkor megválthatók, s kifizethetők legyenek.
3. § Mely jelen törvényt azonban a főmagasságu s fenséges szász herczeg bibornok úrra, esztergomi érsekre s Magyarország primására, mint a ki ez országhoz különös kedvezéssel ragaszkodik s őszinte indulatával ékeskedik s a közjót és az ország nyugalmát legnagyobb mértékben buzgólkodva mozditja elő, semmiképen ki ne terjeszszék, minél fogva neki, a mint a kit a karok és rendek felvettek, az ezer arany törvényes dijat már előbb elengedték.
