A karok és rendek tapasztalták, hogy az országlakóknak, a király és ország irányában érdemeket szerzettek jutalmazása tekintetében is hasznára van az, hogy a királyi fiscus, az első rész 10-ik czimének erejénél fogva, a magvaszakadtak ingó és ingatlan javainak igaz és törvényes örököse.
1. § E miatt továbbra is megállapitották, hogy ha valaki örökösök s utódok nélkül találna elhalni és maga után a királyi adományozás bármely örökös czimén nyert fekvőjavakat vagy birtokjogokat hagy hátra: az ilyen javak (hacsak a nőnemet is nem illetik) jövőre is a kir. fiscusra szálljanak és háromoljanak.
2. § Kinek jogsérelmére a király adománya utján, nemcsak örökös, hanem ideiglenes czimen is, tiszán hü szolgálatokért és nem vegyesen szerzett bármely ilyenféle örökös nélkül maradt fekvőjószágokról és birtokjogokról az utolsó birtokos, ne másképen, hanem csupán a királyi felségtől nyert rendelkezési szabadság mellett alkothasson végrendeletet.
3. § Másféle, az első rész 47. és 65-ik czimeinek erejénél fogva, királyi adományozáson kivül bármiképen keresett és szerzett ugy ingó, mint ingatlan, s zálogos javakról is, az utolsó magvaszakadt is szabadon rendelkezhessék s végrendeletet alkothasson.
4. § Máskülömben, végrendelet nem léte esetében (ha csak az 1687. évi 11. törvénycikk értelmében kölcsönös hitvestársi öröklés nem jő közbe) az ilyen örökösödés is a kir. fiscus részére épen maradjon.
