1715. évi XXX. törvénycikk

a vallás dolgában megujitják az 1681-ik évi 25-ik és 26-ik s 1687-ik évi 21-ik törvénycikkeket

A vallás dolgában innen is, tul is fotytatott sokféle tárgyalások s már a megalkotott törvénycikkek közzététele alkalmával a királyi felséghez mindkét oldalról intézett fotyamodások után, végre Ő császári királyi fenntisztelt felsége, kegyességéből s kegyelmességéből elhatározta, hogy az előbb idézett 1681. s 1687. évi törvénycikkeket, ekkorig kifejtett valódi értelmükben, ezután is fenntartsák és igy megujitottaknak és megerősitteteknek tekintsék.

1. § S a legkegyelmesebben elrendelte, hogy ha és a mennyiben azok időközben hatályba nem léptek, vagy azokra nézve visszaélések és ellenszegülések következtében bármely részről sérelem esett volna, az ily eseteket a királynak és országnak törvény utján kirenedelt biztosai megvizsgálják s Ő legszentségesebb felségéhez tett előleges jelentésük után, ennek jóságos helyhenhagyása alapján, kiegyenlítsék s kellő végrehajtás alá vegyék s mindeneket törvényes állapotba és a királyi kijelentésekhez képest, (senkinek ellenmondását figyelembe nem vevén) valódi értelmükre helyezzenek vissza s abban tartsanak fenn.

2. § És az ilyetén határozat ellen, ha valaki az ágostai vagy helvét hitvallásu magánfelek közül, személyében vagy vallásában magát sértve érezné, az ilyen sérelem alkalmából, sarját, de nem a közönség nevében, orvoslásért csak Ő királyi felségéhez folyamodhassék.

3. § Mely czélra fenntisztelt Ő legszentségesebb felsége saját részéről biztosokká nevezi: méltóságos Koháry István országbiró, Csáky Zsigmond főtárnokmester, Erdődy Sándor királyi magyar kamarai elnök, gróf urakat, belső titkos tanácsosait, s nagyságos Horváth Simonchich János báró, kir. személynök urat és tanácsosát.

4. § A karok részéről pedig kineveztetnek: Berényi György, a királyi tábla birája és Sándor Gáspár, Ő királyi felsége tanácsosa, báró urak, és még Révay Mihály és Hellenpach János Godofréd, továbbá nemzetes Hunyady András, alnádor, Barlok István, alországbiró, Nagy István, nádori itélőmester, szintén Ő felsége tanácsosai, nemkülömben Szentiványi János, országbirói és Szluha Ferencz, királyi személynöki itélőmesterek s tanácsosok; ezeken kivül Sigray József, Megyeri Gábor és Kossovich Márton, királyi táblai birák, s hasonlóképpen nemzetes Okolicsányi Pál, Sirmay Miklós, és Poór István, továbbá Ráday Pál, Vay László, Kenessey István, Mikházy György és Kántor István.

5. § Épen maradván az 1687. évi 23-ik törvénycikk Dalmát-, Horvát- és Szlavonországra nézve.

6. § Nemkülömben azok a kiváltságok is, a melyeket némely városok, mezővárosok és községek Magyarországon eziránt szerzettek.